Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Tari István: Kántálva, Csúnyán fonnyadunk, Csatakos szívvel, Gyökértelenségük, Fáklyás hazugságban. Végvár a lekvár, Mintha, Emlékük (versek)
a felnagyított tarkaság akar rám szakadni az ágyban eldőlő háborúk véres magzatvizével hogy másnap csatakos szívvel álljak a tél templomi zúgásának orgonasípjai a jégcsapok alá hogy kiábrándult aranymosóként csak bazsalyogjak szórakozottan az összetört tekintetű beolvadt tócsák láttán Gyökértelenségük Ellenségeink továbbra is nyalkák, bőrük az árulástól fénylik, böffenéseik megkeserítik a fölnövő nemzedékek szájában a nyálat A megalázónak továbbra is megalázóikat éltetik, a megtévesztettek megtévesztőiket, a szegények elszegényítőiket magasztalják És az ezredvégi nyomorúság, veled együtt, azokra ölti nyelvét vigyorogva, kik a gyökértelenség, saját gyökértelenségük elnémított áldozatai Fáklyás hazugságban Fáklyás hazugságban nőttem föl. Kisszerű köpönyegforgatók tanítottak a szépre s jóra.
