Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 7. szám - Kovács István: Tavaszi kaleidoszkóp, Kiszolgáltatottság (versek)

Gerelyét tehetetlen dühében

— ahogy a többiek — ő is a májfoltos teleholdba,

az éj mágneses erőterébe vágja . . .,

amely így apránként

eget szimatoló sündisznó lesz.

Mielőtt a nézőtér hüvelykujjai

— mintegy vezényszóra — a leikébe

— (igen, a leikébe) — horgadnának, magát a tűzbe,

küzdőtársai csontkazlába veti.

Aki elhamvad,

hozzáférhetetlen.

Hiánya hűlő hamujában ellenfelei árnyának lenyomata.

Akár az övé

az övéiken.

20