Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 6. szám - Porkoláb Tibor: Németh László Emberi színjáték című regényéről

tartalmaz a mű. Zoltán eszmei-metafizikai forradalma egy nemzedék típusreakciója: erkölcsi feloldása forradalom és ellenforradalom elfogadhatatlan alternatívájának.9 Ez a maga- tartásmodell — felismerve az értelmes társadalmi cselekvés lehetetlenségét — meghirdeti az erkölcsi öntökéletesítés programját, a társadalmi exodus különféle formáit (szigeteszme), az utópikus megváltástanokat, az elit-értelmiség elhivatottságát. Boda Zoltán figurája — ilyen értelemben — reprezentatív magatartásmodell megtestesítője. A morális önüdvözülés programja, az idea-emberség messianisztikus eszménye egyenesen vezet a 7anú-korszak minőségszocializmusához.

Egy hősre komponált regény az Emberi színjáték. Boda Zoltán alakját a maga totalitásában kívánja az epikai struktúra központi elemévé tenni. (Erre a jellegzetességre utal a „lélekmonódia” elnevezés is.) A többi figura — ilyen értelemben — másodlagos: funkciójuk az eszmei fejlődés ideális feltételeinek (eszmékkel, gondolatrendszerekkel való szembesítés) megteremtése. Míg Boda Zoltán alakja — éppen a tudatregényi nézőpont következtében — teljes személyiségrajzként formálódik meg, addig a többi epikai alak egy-egy eszmeiség, egy-egy konkrét funkció exponenseként jelenik meg. Az egyes figurák a kor szellemi irányvonalainak, eszmerendszereinek szócsövei. Horváth Laci a Szabó Dezső-s orientációjú népiességet, Behr Alfréd az européer intellektualizmust, a zsidó-keresztény neokatolikus eszmeiséget és a keresztény kurzus politikai ideológiáját képviseli. Zádor tanár úr a Gandhi-féle életprogram megjelenítője, Balázs szabó a munkás szocializmus doktrínér harcosa, Szirmai pedig a kommunista-bolsevik eszmeiség reprezentánsa. Behr, Bálint doktor és Szirmai egyben a zsidóság típuskarakterei. A mű modell-hősei így megrajzolják egy korszak szinte teljes szellemi körképét. A regény azonban — a főhős szellemi fejlődésének megfelelően — nemcsak megjeleníti a különféle eszmerendszereket, hanem a Boda Zoltán-i életprogram értékcentrumából meg is ítéli azokat. így válhat az eszme-pikareszk egyik központi elemévé a különböző szellemi irányultságok, tézisek és tanítások szembesítése, harca, vitája. Ahogy a kritikus a kor értékrendszereinek (Nyugat, Szabó Dezső) meghaladására tesz kísérletet a Késattfó'dés-tanulmányokban, úgy ível a Boda Zoltán-i életpálya eszme-stációkon keresztül az önüdvözülés paradicsomi állapotáig. A kritikus végül autonóm szellemi életterét a Tanú „szigetén” találja meg, míg Zoltán a Jézus-szerepben teljesíti ki önnön alkati- és szerepazonosságát. Az eszme-pikareszk működtetésének feltétele tehát a szócső hősök modellizált szerepeltetése: a mellékalakok csupán világnézeti portrék, a kor értelmiségi típusainak gyakran ironikus karakterrajzai, szerepük arra korlátozódik, hogy epikailag lehetővé tegyék az üdvözüléstörténet megjelenítését. Németh László műveiben a központi hős az egész regénykompozíciót és a teljes poétikai eljárásrendszert meghatározza. A szociológiai struktúrák totalitásáról a lélekrajz (pontosabban a központi hős személyiségrajzának) teljességére helyeződik át a hangsúly.

(METAFIZIKAI FORRADALOM ÉS MORALISTA UTÓPIA) „ .. . Boda Zoltánban tulajdonképpen a vallást fedeztem fel” — olvasható az Ember és szerep-ben.10 Ez az „üdvösség-ügyként” értelmezett vallásosság nem az „istenlátást”, hanem a „vallásos érzést” állítja a középpontba. Az ember életét az „üdvösség ösztöne” vezérli — ilyen értelemben válik az élet „üggyé”, „zászlóvá”. Németh László üdvösségkereső valláseszményének a főhős életküzdelme nemcsak pontos megjelenítője, hanem következetes bete- tőzője is. Zoltán sorsában végigköveti a „vallásos érzés” által irányított példaember élet- történetét, és a végletekig (egy elvont, ideális létmodellig) viszi az adott sorsból kibomló következtetéseket. A főhős így válik modem „szentté”, a mű modern „legendává”. Életgyőzelme az „örök Jézust” mutatja fel a modem legenda epikai formájában.

Az Emberi színjáték zz első nagy változata az életműben a moralista-intellektuális életrecepteknek, utópiáknak. Az utópiát nem a valósághoz mért realitása, megvalósíthatósága minősíti, hanem a benne megtestesülő szellemi igény. Az utópia a Németh László-i értelmezésben „a történelem ellenereje, a lélek válasza a valóságra”11. Míg a 30-as és a 40-es években az utópia tere a társadalom, addig az Emberi színjáték megírásának idején az individuum. A moralista utópiát Boda Zoltán, a példateremtő ideaember hordozza.

77