Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 6. szám - Porkoláb Tibor: Németh László Emberi színjáték című regényéről

exodus szükségessége. Mivel a főhős társadalmi környezetével semmiféle szerepformában nem képes elegyedni, morális önmegváltásának terepe csak egy társadalmon kívüli, absztrakt, egyetemes emberi szituáció lehet.

Zoltán „nevelődése”, amely a teleologikus elvet sem nélkülözi, heurisztikus mozzanatok által halad előre. Egy-egy krízisszituációt a megvilágosító felismerés katartikus élményének segítségével képes meghaladni. (Öngyilkosságát a hídon történő ráébredés extatikus hatása akadályozza meg: „Tartogat engem az Isten valamire, ordította bele hirtelen, szinte rikácsolva az éjszakába.” ESZ I. 449.) Az életküzdelem súlypontját nem a megértés és elfogadás jelenti, hanem az érzelmi felismerés és heroikus azonosulás. Az eszmei viták és küzdelmek felszíne alatt a lélek mélyrétegeinek bizonyossága, elrendeltetése irányítja Zoltán sorsát. Halála — a mítosz keretei között — eleve elrendelt és szükségszerű: nem tragédia, inkább beteljesedés.

(ANALÍZIS ÉS MÍTOSZ) Németh László műfajontológiai jelentőséggel ruházza fel a lélektaniságot. („A regényírás redukálhatatlan eleme mindig is a pszichológia marad” — írja Tamási Áronról szóló tanulmányában.3) Azonban különbséget tesz „lélektani” és ’’lélekteremtő” regények között. Míg az első a XIX. század lélektaniságának örököse, majd Freud hatására felszínes pszichologizmusban merül ki, addig a második a személyiség „mitológiáját” is megrajzolja. Németh László kísérletet tesz — a tudatregény-struktúra alkalmazásával — az „analízis” „mitológiába” való átnövesztésére. A klasszikus lélektani szemléletet a mítoszi jelentésképzés különféle változataival újítja meg, s teszi alkalmassá modern sorsmetaforák hordozására. „Pszichoszintézis” és lélekteremtő regény így válik a realista epikai struktúra meghaladásának egyik lehetőségévé. Az Emberi színjáték szembetűnő sajátossága az alkattani közelítésmód, az analitikus lélektani szemlélet és az erkölcsfilozófiái parabola, a mítoszi jelentésképzés eltérő poétikai eljárásmódja. A főhős alakjának megformáltsága, a mű személyiségképe is sajátos kettősséget mutat: az epikai személyiség egyszerre individuum (alkati-antropológiai meghatározottsággal) és egy eszmeiség, egy idea reprezentánsa (kollektív vonzattal). A lélekrajz nem társadalmi motivált- ságú, de az exponens ideának alárendelt. így válhat a médiumhős, a példateremtő ideaember a Németh László-i személyiségkép legfőbb jellemzőjévé. Az Emberi színjáték sajátos ötvözete az „individuális-archéelvű” és a „kollektív-exponenciális”4 szemantizációnak. A mű azonban nem tudja ezt a kettősséget hibátlan esztétikai kompozícióba rendezni: analízis és mítosz eltérő jelrendszerében képződik a regénystruktúra. Ahogy a regény folyamán az individuum egy idea reprezentánsává válik, úgy váltja fel a lélekelemzést a mítoszi konstrukció. Ez a személyiségfelfogás archetipikus értelmezhetőséget tulajdonít a főhősnek. (Zoltán személyiségét döntően meghatározzák az archéélmények: a „Zölddisz- nó-legenda”, az „Apai Titok”, a „Jóska bűne”.)

Már a mű címe szimbolikus jelleget ad az elbeszélésnek, a példázatosságra hívja fel a figyelmet. (A cím az Ulysses és A varázshegy mitológiai párhuzamokra utaló címadásához hasonló funkciót tölt be). A főhős metafizikai forradalma mintaként, az életgyőzelem egyetlen lehetséges módozataként manifesztálódik. A Dante-párhuzamot rejtő cím Zoltán története mögé a világértelmezés kinyilatkoztatott szándékát állítja, s ezzel a konkrét lélektani szituációt absztrahálja. Létösszegző, a világrendet megfejteni igyekvő, felismerő és kimondó mű az Emberi színjáték: az individuum egzisztenciális alapkérdéseire keresi a választ — a személyiség önkiteljesítésének morális alapproblémáján keresztül. A Jézustörténet ehhez az alapproblémához kínál epikai anyagot. A mű azáltal, hogy egy lélektanilag motivált, konkrét élettörténetet kapcsol össze a mítoszi példázattal, a mitológiai anyagot is modernizálja a XX. századi lélektan szellemében. Ez a drasztikus modernizálás általánosan jellemző a XX. századi mitologizáló regényekre. A mitologizmusig Németh László — akárcsak Joyce és Thomas Mann — az analitikus lélektaniságon keresztül jut el.

(MODERNIZÁLT MÍTOSZ) Az Emberi színjáték főhőse heorikus hős, példa- és elitember (a mű drámai pátoszát a küldetés erkölcsi kényszere hordozza), s mint ilyen éppen ellentétes epikai kreatúra a XX. századi modern regény „everyman”, átlagember

75