Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 6. szám - Szilveszter Németh Lászlóéknál - 1972 (Közreadja és a bevezetőt írta: dr. Lakatos István)
hogy olyan nagy műveltségre tett szert, mert más környezetben, más nevelésben részesült — Gyulánál olvasom persze —, nagyon fontos ez, mert ez világít rá, hogy hogyan lehet 20 éves korában a vándorszínész- és csavargóélettel, a katonasággal együtt mégis ekkora műveltsége, ekkora ismeretanyaga. Ez a sokféle gimnázium. Minden évben más iskola, egyik sem volt jó ... Illyés Gyula:.. . volt egy ember, aki azt állította, hogy őt az oroszok elvitték hadifogságba és együtt raboskodott Petőfi Sándorral. Ezt, persze, úgy felkapta az ország, és ez elég ügyesen — de maga sem tudta, mibe kezdett bele —, az első, naiv hazugságot elég logikus rendbe igyekezett építeni azért, hogy a primitív ellentmondásokat ki tudja védeni. Azután kiderült, hogy egyáltalán nem Szibériában volt hadifogoly, hanem Nagyváradon volt börtönben, betörésért lecsukva. Valahol 49 után együtt volt magyar politikai foglyokkal, ezektől értesült, hogy mi minden történt Magyarországon, ki volt Petőfi Sándor, s amikor öt év után kijött, azt kezdte mondani, hogy ő Petőfi Sándorral együtt orosz fogságban volt... Amikor azután intelligensebb kontroll alá került már, akkor jobban felépítette egész hazugságát, úgy, hogy még komoly pesti lapok is írtak róla. Milyen jól jött ez a nemzet tudatának, hogy Petőfi Sándor nem halt meg Segesváron, tovább élt, és hogy mi minden történt vele. Szóval a romantikusságát az ő alakjának olyan tetszetősen folytatta, hogy nagyon sokan bedűltek. Na de azután végül — nem tudom, ki volt az, aki nekiment és végiggázolta az egész állításrendszert. És kiderült még az is, hogy nem Szibériában honvédtiszt, hanem Nagyváradon betörő volt... Ez elvette az egész legendáját annak, hogy Petőfi nem esett el Segesváron. Nagyjából bizonyos, hogy ő esett el, bár se a holttestét, se halálának körülményeit senki sem ismerte... A csata után az oroszok hozzáfogtak az embertelen öldökléshez, amely után egy osztrák tiszt végiglovagolt a csatatéren, és egy bizonyos helyen talált egy felkelőtisztet, aki akkor már vérében meghalt. Körülötte iratok és ezek Bem hadi jelentései voltak, többek között Kerényi Farkas részéről, akinek ott kellett volna lenni a csatában, és egy sereg magyar kitüntetés. Nyilván az oroszok megölték és kirabolták, levetkeztették, a nadrágját rajta hagyták, mint már használhatatlant és az iratokat és kitüntetéseket. Tudjuk azt, hogy Bem azért használta maga mellett Petőfit, mert ő jól tudott szónokolni. Valahányszor valami ünnepségre, vagy kitüntetésátadásra került sor, akkor Petőfit használta fel, aki ezt nagyon szívesen csinálta. Bem udvarában Petőfinek ilyen propagandistaszerepe volt... Borsos Miklós: Protokollfőnök! Megvolt nekem olajnyomatban az a Feszty-kép — sajnos, a menekülés kapcsán elveszett —, Szebenben volt egy Feszty-kép, olajnyomat, reprodukció, a Szebeni csata ... Ott állt a sereg, Bem ült a lovon és Petőfi ott nyargal és beszél a katonáknak. Ezt, pontosan ezt ábrázolta a kép. Tehát Petőfi szólt Bem nevében a katonákhoz. Illyés Gyula: Bemnek fogalma sem lehetett arról, hogy milyen költő is ez a Petőfi. Azt látta, hogy Petőfi őt rögtön óriási hősnek tekinti, és megérezte azt, hogy milyen népszerű tud lenni ez a Petőfi, országosan milyen nagy a híre. Másrészt akárhová megy, fellépése alapján nagy tekintélye van, ahogyan viselkedett, emberileg egy rokonszenves, a nép nyelvén értő... Borsos Miklós: Semmiféle gőgje nem volt, nem lehetett a katonaság alatt egészen biztosan ... Illyés Gyula: Többre becsülte, mint a tiszteket, mert tudott a nép nyelvén beszélni. Bemnek ilyen kellett, mert ha valakit ki akart tüntetni, nem tudott neki beszédet mondani. Odaadta a kitüntetést Petőfinek, legfeljebb még feltűzte az illető mellére a kitüntetést, de a szokványos szavakat Petőfivel mondatta el... Borsos Miklós: Igen, azon a képen ott van Petőfi, beszél a katonaság felé. Hol lehet ez a kép? Illyés Gyula: ... a tábornokok előtt megalázta a sárga földig Bem Vécseyt, mert nem engedelmeskedett neki egy hadmozdulatban, ezt németül elmondta Petőfinek, és ezt Petőfi 63
