Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 6. szám - Szilveszter Németh Lászlóéknál - 1972 (Közreadja és a bevezetőt írta: dr. Lakatos István)
a népet küldték verekedni, és még a nagylelkű, kitűnő forradalmárok is, nem mentek a csatába. Segesváron ott volt Petőfi, egész nap részt vett az ütközetben, de nem ment ki az első vonalba. Most, akivel legjobb barátságban volt, Gyalókay Lajos, igen kitűnő százados, akinek a kocsiján megmenekülhetett volna, az sem volt kint az első vonalban. Szóval az emberek, a tisztek, akikkel érintkezett, mind bent voltak a faluban, és a közlegények körülbelül másfél kilométeres távolságban . . . Borsos Miklós: Ezek a csaták is olyanok voltak — Stendhal is leírja —, hogy csak rohangáltak kevés lovas bandériumok, egymást kerülgetve, nyílt, egymás öldöklésére nagyon ritkán került sor, legfeljebb egy-egy hídnál, egy-egy szorosban, de általában, hogy melyik tudta megölni a másikat... Illyés Gyula: . . . csak ágyúval. Olvastam a jelentéseket. Mindkét fél felállt, méghozzá, négyes sorokban. Mindkét fél ágyúzta az egymás mellett így talpon álló ezredeket, s amelyik először megfutott ez elől, aki nem bírta idegzettel, hogy közéje csapódik az ágyúgolyó, amely nem tudott nagy kárt tenni, mert akkor ritka volt még a kartács, amely robbant — hanem az ágyúgolyó pontosan annyit ütött, ahányat eltalált. . . Borsos Miklós: Mint a kugligolyó. Illyés Gyula: Pontosan, mint a kugligolyó körülbelül. így ment egy fél napig az ágyúzás. Szabályzata volt még nagyjából a csata menetének. Segesváron pontosan ez volt, áttüze- sedtek az ágyúcsövek. A magyar ágyúkat Bihar megyei diákok kezelték. Szerencsétlenségükre a harmadik, negyedik ilyen ágyúlövéssel eltalálták az orosz vezérkar vezetőjét, Skarjatyin tábornokot, amitől azután az oroszok megvadultak, mert az ott meghalt. . . Bibó István: Ez lovagiatlanság volt az akkori hadviselés szerint! Illyés Gyula: Az utolsó másfél óra valóban a legszörnyűbb volt. . . Petőfi is menekült azzal a tudattal, hogy nincs más kiút számára. Hegynek felfelé futott. . . Németh Lászlóné: Gyula, honnan vette ezeket? Illyés Gyula: így senki sem írta le, de össze lehet állítani.. . Felbomlott a csatasor. . . Németh László: Mennyi idővel előbb bomlott fel a csatasor? Illyés Gyula: Körülbelül öt órakor. Petőfi kifutott Fehéregyházáról még abban a hitben, hogy csatlakozik a többi menekülőhöz . . . Maga Bem kocsival volt — ki tudta magát nagyjából vágni a kozákok első bekerítő mozdulatából —, de azután ő maga is leugrott a szekérről, beugrott egy patak ágyába. Merő véletlen, hogy Bem életben maradt, mert nem vették észre a kozákok, és később magyar huszárok jöttek keresni Bem holttestét. így találták meg a patakban, a fűzfák alá rejtőzve. Ezt az utolsó képet. . . Németh Agnes: De hát, nem volt más lehetősége! Borsos Miklós: Volt, a visszavonulás. Bekerítették. Amit ott Bem csinált, hadászatilag óriási vabank volt. Az ő feladata az volt, hogy ne engedje ki az orosz csapatokat az Alföldre. Tehát, ha meg tudja állítani az oroszokat, akár a saját megveretése árán, tulajdonképpen az egész hadjárat részére nyereséget tud felmutatni, mert akkor nem mennek tovább, hanem azon a helyen maradnak. De hát ezt nem tudta megoldani, mert körülbelül háromszoros vagy négyszeres túlerővel állt szemben. Pontosan nem lehet tudni. A magyar stratégák tudták, hogy ő nem volt olyan bolond, hogy ötszörös túlerővel szemben harcoljon, de ő volt olyan merész, mert nem a csatát akarta megnyerni, hanem, hogy az oroszok ne menjenek ki Erdélyből. Németh Ágnes: De hát, nem volt lehetősége! Borsos Miklós: Volt, a visszavonulás. Illyés Gyula: Voltak még csapatai. A segesvári ütközet után két nappal. . . ebből a szétvert, nagyon kevés emberből is, Marosvásárhelyen még újra megteremtette a maga gárdáját. . . Borsos Miklós: A székely hadsereg nem ért oda . . . Lakatos István: A nagyváradi múzeumban, amikor Ágnessel ott voltunk, világosan elmondták, hogy ebben a késésben tendencia volt. . . Illyés Gyula: Amikor a sereg felbomlott, ott azt el lehetett volna fogni, de ott 1005 embert az oroszok karddal lekaszaboltak, megöltek. Borsos Miklós: Gyilkolás volt ottan. 61
