Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 6. szám - Szilveszter Németh Lászlóéknál - 1972 (Közreadja és a bevezetőt írta: dr. Lakatos István)
Szilveszter Németh Lászlóéknál — 1972 Közreadja és a bevezetőt írta: dr. Lakatos István J* -».Németh Lászlóéknál rendezett szilvesztereknek több évtizedes hagyományai voltak. Az ezeken összegyűlt társaságot sok fényképfelvétel örökíti meg; az első ilyen 1931-ből származik, ahol a kép tanúsága szerint Babits Mihály feleségével, Erdélyi József, Farkas Zoltánék és Illyés Gyula vettek részt. 1972-ben Németh Lászlóék Szilágyi Erzsébet fasori lakásában Bibó Istvánék, Borsos Miklósék, Illyés Gyuláék voltak jelen, valamint két Németh-lány, Judit és Ágnes férjeikkel. Éjfél után érkezett Sinkovits Imre feleségével, Gombos Katival. A szilveszteri hangulatot képileg megjelenítő felvételeken a jelenlévők csak részben fedezhetők fel. A már kezdetben is érdekesnek induló beszélgetésről magnó-felvételt készítettem, és most elérkezettnek látom az időt, hogy az alábbiakban az éjfél előtti, Petőfi Sándorról folytatott eszmecsere szövegét közreadjam. A Petőfi-téma apropóját az adta, hogy az ország azon a szilveszteren ünnepelte Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóját, és Illyés Gyula tartotta a délutáni megemlékezésen az egyik beszédet. Ott a pártvezetés nevében elhangzott, hogy Petőfi Sándort mint egészet lehet és kell végre értékelni — nyugtázta örömmel a szilveszterező társaság előtt Illyés Gyula. Borsos Miklós azt a kérdést képviselte, hogy az egész kép valóban olyan harmonikus-e? A közölt szövegben természetesen nincs lehetőség a teljes társalgás közlésére, aminek fő oka, hogy az jókedvű, víg társaságban hangzott el, ahol a nevetés, az egyidejű több beszéd, a hangzavar néhol érthetetlenné tette az éppen véleményét kifejtő szövegét. Ennek következménye, hogy a vita nem töretlen ívű, a megszakítások és váltások csak a hangzavarból kivehető mondattöredékek vagy szavak alapján érthetők, amikor valaki kérdésével vagy közbeszólásával új irányt szabott az egész társalgásnak. A beszélgetés szóvivője Illyés Gyula volt — az imént említett okok miatt —, aki nem mindig tudta elérni, hogy amíg ő beszél, ne szóljanak közbe és főként ne folyjék párhuzamos beszélgetés. E két igyekezet, a fegyelmezett és parlamentáris eszmecsere igénye mindig jellemző volt Illyés Gyulára. Borsos Miklós a maga realisztikus, képzőművészeti szemléletével vett részt a vitában. Bibó István és a többiek alig. Figyelemre méltó Németh László magatartása. Németh László, akinek a magas vérnyomáshoz társult súlyos agyi érelmeszesedése 1969-ben tragikus fázisába lépett, ezekben a napokban fizikailag, szellemileg jó állapotban volt, de ő, aki évekkel előbb mindig aktívan vett részt az ilyen társalgásokban, most csak érdeklődéssel, véleményének kifejtése nélkül szólt bele egy-egy mondattal a beszélgetésbe — amint az az alábbi szövegből ki is derül. Végezetül: egy szilveszteri beszélgetésnél nem kérhető számon az események történelmi hűséggel való interpretálása. * * * Illyés Gyula: Arról beszélgettünk itten, hogy kik azok, akik gyűlölték Petőfit, és mi volt ennek az igazi, belső lelki tartalma? Nyilván volt az ő természetében valami, ami miatt a kortársai, jó néhányan, elviselhetetlennek tartották a magaviseletét. Jókai említi a levelét Kossuth-hoz, amelyben vindikálja magának, hogy ne kapitánnyá, hanem őrnaggyá nevezzék ki azonnal, mert ő hajlandó meghalni a hazáért. Olyan fellépése volt, amely nem a 58
