Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium, VIII. rész (esszéregény, fordította: Szenyán Erzsébet)

Ryszard Kapuscinski

Lapidárium

VIII. rész

Varsóból 1987 (folyt.)

^^^xford tornyai a hűvös, ködfátyolos, pasztell napsütésben (március 11-e van); Közép-Anglia zöld rétjei körülöttem. A robogó autóban az ember mintegy úszik a fényes derengésben, az opálos és nagyon könnyű levegőben —

úgy érzem, mintha fölemelkednék, mintha könnyedén lebegnék.

V. 15.

Krysia Zachwatowicz-csal Kot Jelenski halálán szomorkodunk. Utoljára Brandy séknál találkoztam Kottái 1985-ben Párizsban egy ebéden. Melegség, nyugalom, bölcsesség áradt belőle. Marcin Król mondta róla nagyon találóan: interperszonális író. Ilyen emberek nélkül nem létezne a művészet, mert az alkotók bezárkóznak, ki-ki a maga cellájába, s nagyon gyakran nincs is közös nyelvük. S éppen az olyan emberek, mint Jelenski azok, akik összekötnek, összehangolnak minket — írókat, festőket, zeneszerzőket.

V. 16.

Estefelé Tadeusz Nowaknál. Itt van Kusniewicz, Mysliwski, Grzesczak. Kusnie- wicz évek óta nem változik, mióta ismerem — törékeny, apró test, de összefogott, energikus, szikrázó elme.

V. 17.

Wklodzimierz Ledóchowskinál Lesna Podkowában. Dominik Horodynski: a fajtiszta kutya degenerált. Kell egy parányi korcs vér! Az irodalom nagyszerű meghatározását látom ebben: minden könyvben kell lennie egy parányi grafomániának. A legjobb példa erre — Dosztojevszkij.

V. 18.

Találkozó Brzezinskivel. A varsóiak pesszimisták. Brzezinski viszont történelmi optimistának vallja magát. Azt mondja, hogy Lengyelországban e pillanatban a forradalom katasztrófa lenne, az evolúció viszont győzelmet hozhat. Az ő Euró- pa-terve: a jövő a barikád mindkét oldalán a csupán névleges szövetségeseké. Nyugaton ez az NSZK, Keleten pedig Lengyelország és Magyarország. Vagyis a jövőt a fejlődő enyhülésben, Jalta felpuhításában látja. *

39