Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 6. szám - Horváth Péter: Tanfolyam (elbeszélés)

„Mint afféle agglegény, magányos kedvteléseimnek hódolok. Hétvégéimet gyakran töltöm idős édesapám tiszaugi gátőrházában. Ilyenkor horgászom, vagy a roskatag házat javítgatom. Bár szakmámra nézve kőműves vagyok, értek a bádogos- és a tetőfedőmunkákhoz is.” Milyen munkákhoz? Bádogos és tetőfedő. Ön lenyűgözően sokoldalú, Mr. Faragó. Mike. Oké, Mike, nézzük tovább. „Csendes délutánokon szeretek felhágni az uborkafá­ra, amit még drága jó feleségem ültetett, mielőtt elvitte volna a révész . . . Kinek a csónakján? Ladikján. Charon ladikján. Úgy érti. . . Özvegyember vagyok. A szívnek kell megszakadni, Mr. Faragó. Ön csúfot űz a magányból, tanárnő? Kigúnyol egy özvegyembert? Nem agglegényt? Ne lovagoljunk a szavakon. Egyedül vagyok. Négy asszony között? Maga semmit nem ért abból, amit mondok, pedig ügyelek a nyelvtani szerke­zetre, a helyes kiejtésre, és egyfolytában az ajkát bámulom. „Gyakorta járom az erdőt egyetlen fiammal, tanítgatva őt áfák és a virágok latin nevére. Szeretném, ha ő is botanikus lenne, akárcsak én.” Önnek regényes fantáziája van. Készülök az óráinkra, ennyi az egész. Miközben bent a gyárban a kazánt rakom, vagy a lányomat kísérem az óvodába, mindig ezekre az órákra gondolok. Elképze­lem, ahogy itt ülök majd magával a kitömött antilopfejek és párducbőrök között, és-------­(A zenepalota imbolyogva sétálni indul a Körúton.) What is this? This is my . . . Homlokom. Homlokom. And these? What are these? Az orrom. A szám. Az állam. A nyakam. A mellkasom. A hasam. És ez? Mi ez, Mr. Faragó? Ez a jelenidő------­(Bejárja a várost, ablakain kiáradnak a hangok, megtorpannak hallatán az éjszakai villamosok, narancssárga Hold szökik az égre, a hídpilléreket hűvösen csókolja- falja a Duna.) Ne haragudjon, tegnapelőtt muszáj volt elmennem hazulról. Sokáig várt rám? Nem tesz semmit. Borzasztóan sajnálom. Találkozóm volt valakivel, és egy kicsit elhúzódott a dolog. Ne is törődjön vele. 9

Next

/
Thumbnails
Contents