Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 6. szám - Horváth Péter: Tanfolyam (elbeszélés)
Gyakran foglalkozik ön vadak ölésével? Nem, nem foglalkozom. Ezek szerint nyilván a férje szokott vadakat elejteni, vagy az édesapja esetleg, netán a fivére, nemdebár? Nem, Mr. Faragó. Édesapám meghalt, fivérem nincs, egyedül élek. Honnét vette egyébként ezt a vadászatot? Trófeák vannak a falon. Mik vannak a falon? Nem értem. Trófeák. Ja, a trófeák. Persze, a trófeák. Régebben vadásztam, de ma már . . . Látom, járt Afrikában is. Régen volt, Mr. Faragó. Hagyjuk a múltat. Gyakoroljuk inkább a jelenidőt. A folyamatos jelent, ha nincs ellenére-----(Mélyhegedű lebeg, eszelős táncát két eleven cselló kíséri, mögöttük nagybőgők bólogatnak egyetértőn: sose lesz reggel.) What is this? Ez a te kezed. Milyen az én kezem? A te kezed mafla nagy, rücskös és kérges. Hol van az én mafla nagy, rücskös és kérges tenyerem? A te mafla nagy, rücskös és kérges tenyered a mellemen van. Imádom a jelenidőt------(Fagott búg fel, klarinétok feleselnek vele, megmozdulnak a kürt billentyűi, ketyeg a sarokban felejtett metronóm.) Hová lett a bajusza, Mr. Faragó? Sem bajuszt, sem szakállat nem viselek. Ha már így tanultam, legyen így. Nagyon pocsék? Csak szokatlan. Ha tudtam volna, hogy nem fog tetszeni magának, meghagytam volna úgy, ahogyan volt. Remek példamondat a feltételes módra. Ha ezt tudtam volna, Rigócsőr királyfihoz hozzámentem volna. Rigócsőr királyfihoz? Rigócsőr királyfihoz. De nem muszáj ezt. A fontos a nyelvtani szerkezet. Ha bátrabb lettem volna, nem rontottam volna el az életemet. Elrontotta? Jaj, ne legyen ilyen komisz. Ez példamondat. De lehet egyszerűbb is. Ha szeretnél, szeretnélek. Próbálja meg! Ha a nagynénémnek áramszedője volna, ő lenne a trolibusz. Áramszedője? Áramszedője. Ó, áramszedője? Ügyeljen a helyes kiejtésre, Mr. Faragó. Szerelem, szemtelen, szikra, szertelen . . . Szerelem, szemtelen, szikra, szertelen . . . 6
