Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1. szám - Major-Zala Lajos: Wang Weilin balladája (vers)
Major-Zala. Lajos Wang Weilin balladája Emlékeznek még Wang Weilinre a pekingi fehéringes fiúra a harckocsik előtt a Chang sugárúton? emlékeznek még? . . . hol van azóta Wang Weilin fehér inge Wang Weilin lobogó fehér inge hol a reménység fehér inge? nem tudom ki mosta ki ingét így hófehérre s hogy van-e kéz mely ingre ily vakító fehérséget tudjon parancsolni anyátlan csendben: álljt! döbbenetét a dögunalmas képernyőre: forduljatok vissza hagyjatok fel népem öldöklésével!” hol van azóta Wang Weilin fehér inge az ifjúság lobogó inge a Mennyei Béke Terének lánctalpak taposta békéje ahol a nép hadserege népet gyilkol a nép nevében lő az ifjúságra: a Jövőre hol van azóta Wang Weilin fehér inge Wang Weilin lobogó fehér inge hol az ifjúság tiszta inge a Tienanmen tér fiatal csendjének tarkón lőtt békéje: számla a golyó emberértékéről? ha üt az órájuk mocskos kezű véneknek gaz aggoknak miért nem egyedül vágnak neki a megmásithatatlannak a halálba miért kell nekik gyönyörű kíséretnek ifjú kísértetek a békétlen gödrü örök békességbe? hol van azóta Wang Weilin fehér inge ráfolyt-e tarkójáról a vér a vakító fehérségre szavaktól mocskolt fehérségre a pekingi munkás egyetlen fiának hova lett véres tisztessége: a számla a golyó emberértékéről? 37
