Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5. szám - Zelei Miklós: Vándorajtó a vasfalon (vers)
Zelei Miklós Vándorajtó a vasfalon a hivatalos hegyek csúcsán a költők felettese csücsöríti ne írd meg ciróka és maróka odavissza vérszopóka virágzó arc eleven nyakseb és a szemfogak jönnek hogy szétverik a telefont szétverik a távírót öt nem tudják sose járt itt lábnyomai a murvás úton az arcokon a lábnyomai a hullafoltok és jönnek a tankok arad felöl farkuk még a határon túl tekergőzik ormányuk a főutcán szimatolja az égett országszagot a tankok visszaviszik mártont az irodába minyuért a tyúkólba dübörögnek és jön egy férfi is a helytállásról a hősiességről beszél hogy a telefon a távíró meg a csőcselék jegyzeteli is amit mond és jön színes kréta jön egy félkezű fiú az iskolába velünk jár néhány hónapig a tanévet nem fejezi be esni tanul a nép hogyan jó az ütést fogadni felvirágozzuk az iskolát és elmondjuk hogy mi nem léteztünk de begyüttek az oroszok a felhők közt az a nagy veréb nyilván az úr öklendezi a föld a háborút 49
