Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5. szám - Jurij Vella: Üzenetek szálláshelyemről (fordította: Buda Ferenc)
Nagybátyád pedig másnapra kelve fejfájósan, szomjú lélekkel s gyomorral a távoli tavakra ismét elindult s lödözte bőszen a fehér kiáltásokat. Pelyhes hattyúbőr sapkákba sok divathölgyet felöltöztetett. Am valami okból Többé soha senki nem hívta öt már szerencsés vadásznak. S aztán az orvosszakértő kiadta a zárójelentést: „A Ikoholmérgezés”. Lehet, hogy nem is csak az volt? Amidőn temettük, szállásunk fölött fölzengtek a fehér — s ahogy én hallottam: diadalmas — hattyúkiáltások. Joh-ho-ho-how! A leveledtől nyugalmam odavan. Joh-ho-ho-how! Jaj, tüzes afgánországi szaga van. Azt írod, hogy ama ország terei egészen mások, mint ez a tundra, hogy a nap sokszorta nagyobb a mi napunknál, s égeti irgalmatlan a puszta homokhoz szorított fejedet. De fiacskám, mivégre kell fejedet szorítanod a puszta homokhoz? Joh-ho-ho-how! A leveledtől nyugalmam odavan. Joh-ho-ho-how! Jaj, tüzes afgánországi szaga van. Fehér kendövei kössed be fejedet. 24
