Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5. szám - Jurij Vella: Üzenetek szálláshelyemről (fordította: Buda Ferenc)
Az ég ha zivatarral fenyeget, akkor is ég marad. Ám ha egy váratlanul földerült napon hirtelen egyetlen szakadt felleg támad, az ég csatamezőhöz, a felleg pedig fölperzselt házába megtért paraszthoz válik hasonlatossá. Am az ég égnek azért neveztetik, mert ő — az Ég. Az ember pedig csak akkor nevezhető embernek, ha ö is — Ember. Csak milyen ég alatt laksz te majd? Miféle néven szólítsalak? ÖRÖK ÉG — Mintha újból gyakrabban föl-föltekintenék az égre, akár csak ifjúságomban . . . (Egy meghitt beszélgetésből) Mi kell a szerelmeseknek? — Ég — szívtől a szívig, s ég — a szempillákon rezgő örömkönnyeken átragyogó. Mi kell a szülőasszonynak? — Az ablakfüggönyöket szárnyak gyanánt fölemelő ég, s a szülőszoba fehérségét darvak krúgatásával betöltő ég. Mi szükséges a születőnek? — Hogy ég legyen a szeme előtt, s hangja az égig hatoljon. Miről álmodnak a szülők? — Arról, hogy gyermekeik tisztán nézhessenek igaz egekbe, 18
