Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1. szám - Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig (A nyolcvankilences esztendő, 10. Mindszent hava - esszésorozat)
Sándor Iván Vízkereszttől Szilveszterig — A nyolcvankilences esztendő — 10. Mindszent hava któber 23. és a történelmi szerepek irreverzibilitása) ... és újra ott álltam (persze nem ugyanott, jó száz méterrel közelebb a Rákóczi-szoborhoz), ahol több mint fél esztendővel ezelőtt. Próbáltam felidézni magamban, hogy milyen esélyt adtam volna akkor (március 15-én) arra, hogy ha esetleg újra itt állok a Kossuth téren (október 23-án), mi történik (körülöttem az idő tágabb gyűrűzésében); de nem voltam képes rá, hogy átjárást találjak az akkor és a most között, s ennek az egyik oka volt az, hogy tavasszal nem gondoltam rá: fél esztendő múltán ugyanitt állok majd az ugyancsak százezres tömegben. A másik ok az, hogy nagyobb távokat jár be az időben a felidézés, a fél esztendeieknél régebbi emlékek kapcsolódnak hozzá a jelen villanásaihoz. Állok a Rákóczi-szobornál és a Földművelési Minisztérium épületének emeleti ablakait nézem, ahonnan harminchárom éve megszólaltak a tömegre irányított fegyverek. Az erkélyen most az (ideiglenes) Elnök beszél, körülöttem srácok kószálnak, az a félév előtti március távolabb van, mint a harminchárom év előtti október. Mi történt hat hónap alatt? De nem a mítoszok és pótmítoszok kavargásában kell feltenni ezt a kérdést, mert a szónokok aztán harsognak, miként a Rádió és a Televízió, Európa adóállomásai, és az amerikai magazinok kiáltó szalagcímei is. Ami márciusban (még később is) esély volt csak, az eldőlt: a magyar demokrácia megteremtésének folyamatai visszafordíthatatlanok, nagyobb történelmi távon is egyre több a biztosíték arra, hogy lehetséges a forradalom vértelen változata, olyan rendszerváltozás, amire Kelet-Európábán alig-alig van történelmi példa; valljuk meg, ezt nem reméltük. De miért éppen most, és miért éppen így következett be a szocializmus összeomlása? A sztálini, a posztsztálini államrendszerekben nincs az életnek olyan töredéke, amelyben a századvégi civilizációs hullámban az emberi élet jogos igényei kielégíthetőek lennének; ugyanakkor az emberi autonómia, a nemzeti öntudat, a modernizáció föltámadó jogos követelményeire nem lehet már (a hatalom részéről) fegyverekkel „megoldást” találni. A rendszerváltás bármilyen visszaforgatási kísérlete egyben a totális válság állapotának erőszakkal való fenntartását jelentené. Elindulok a Kossuth térről, végigmegyek a Duna-parton, áthaladok a Vörösmarty téren (tavaly június 16-án itt, a Luxus áruház előtt tört be a tömegbe a motoros rendőrosztag, a Dorottya utca torkolatában húzták meg egy perc alatt 28
