Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Kőszeghy Elemér: Beszélgetés az időszerű feladatokról Fodó Sándorral, a KMKSZ elnökével
BESZÉLGETÉS AZ IDŐSZERŰ FELADATOKRÓL FÖDŐ SÁNDORRAL, A KMKSZ ELNÖKÉVEL Mostani beszélgetésünket aligha lehetne mással kezdeni, mint a romániai események szűkebb pátriánkban tapasztalt visszhangjával. Tudjuk, az egész terület megmozdult annak érdekében, hogy megsegítse a nélkülözőket és a rászorulókat. Milyen szerepet vállal ebben magára a kulturális szövetség? — Szövetségünk megalakulása első perceitől elítélte a népelnyomó Ceausescu-rezsimet. Bizonyítják ezt azok a levelek, táviratok, amelyeket országunk vezetőihez intéztünk, s amelyekben kifejtettük ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Érthető tehát, hogy ezekben az egyrészt tragikus és drámai, másrészt viszont felemelő napokban emberek ezrei mozdultak meg, hogy mind erkölcsileg, mind anyagilag támogassák Románia sokat szenvedett népeit. Ami a kézzelfogható anyagi támogatást illeti, adományaink első tételét — melyet beregszászi járási szervezetünk gyűjtött össze — a szervezet tagjainak kíséretében már eljuttattuk Szatmárnémetibe. Ez azonban csak a kezdet volt. A beregszásziak példája nyomán területünk többi településén is nagy lelkesedéssel adakoznak az emberek. Több mint ötven helységről van tudomásunk, amelyekben alapszervezeteink kezdeményezésére a helyi szervekkel karöltve az emberek megtették felajánlásaikat. Amikor a helyi szerveket említem, nem csak a tanácsra, az iskolára, a gazdaságra kell gondolni, mert például Nagydob- ronyban a református gyülekezet vezetői vállalták magukra a munka oroszlánrészét. Néhány kiragadott számadattal szeretném érzékeltetni az önzetlenség, az áldozatvállalás nagyszerű megnyilatkozásait. Tartós élelmiszercikkekből mintegy száztonnányi gyűlt össze, a pénzadományok összege pedig megközelíti a százezer rubelt. Ez utóbbit elsősorban gyógyszerekre, kötszerekre, továbbá élelmiszerre, ezen belül, amire nagyon nagy szükség van, gyermektápszerre költjük. De vásároltunk olyan, Romániában hiánycikknek számító terméket is, mint például a villanyégő, amelyből tízezer darabot tartalmaz útnak induló szállítmányunk. — Ha már a hiánycikkek kerültek szóba, tudjuk, hogy az említett áruk egy része nálunk sem található meg az üzletek polcain. Hogyan sikerül áthidalni a beszerzésükkel járó akadályokat? — Őszinte örömünkre szolgál, hogy a hivatalok, vállalatok vezetői nemzetiségre való tekintet nélkül jóindulatúan közelítik meg ezt a kérdést. Ez is azt bizonyítja, hogy itt nem csak magyar ügyről van szó, a magyarok megsegítéséről van szó. Ivan Lakatos, a területi kereskedelmi főosztály helyettes vezetője például közbenjárt, hogy közvetlenül a leraka- tokról vehessük meg a villanyégőket, az élelmiszercikkeket, míg az Ungvári Teherforgalmi Vállalat igazgatója, Jakov Mamaliga, készségesen bocsátotta rendelkezésünkre szállítóeszközeiket. Tulajdonképpen szinte mindenkiben feléledt a tenniakarás, legyen szó akár ukrán, akár orosz, akár más nemzetiségű emberről, csak arra volt szükség, hogy a KMKSZ elindítsa a szekeret, összefogja ezeket az embereket, magára vállalja az adományok összegyűjtését és eljuttatását Románia nélkülöző román, magyar, német, szerb nemzetiségű állampolgáraihoz. — Amikor kitört a romániai forradalom, a KMKSZ épp hozzákezdett választási hadjáratához. Nem zavarták-e meg ezek az események a választási előkészületeket? — Természetesen a választásokhoz való alapos felkészülést sem hanyagoltuk el. Időköz-, ben folytatódtak a jelölőgyűlések, szövetségünk tagjai minden szinten ott vannak a képviselői mandátumok várományosai között. Kezdve a községi tanácsoktól és végezve a köztársasági Legfelsőbb Tanáccsal. Ezek a jelölőgyűlések túlnyomórészt szervezetten, komolyabb nézeteltérések nélkül zajlottak le. Mivel nem voltak tapasztalataink, igénybe vettük a területi választási bizottság tagjainak segítségét is, és részükről mindig jóindulatot tapasztaltunk. 84
