Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nagy nemzeti költő avagy: A Nagy Kompromisszum (II. rész)
Patvari: Igaza van! (Bűnbánat.) A múltkor sokkal jobban csinálta . . . Kezdjük! (Beállnak.) Nyinocska: Ó, Empedoklész ... én szerelmem! Patvari: Ó, én szerelmem, Akszjoma! Nyinocska: Könyörgök, kérlek — ne menj el! Nem fogok többé véled veszekedni! Patvari: Ó, Akszjoma mennem muszáj! (Indul. Nyinocska eléje áll.) Nyinocska: Nem engedlek, Empedoklész! Nem! Patvari: Az akaramak útját nem állhatod! (Dac.) Nyinocska: Az éjjel furcsa álmot láttam. Baljós álmot, uram. Patvari: Miféle álmot?! Nyinocska: A távolban tűzhányó füstölt.. . talán az Erna . .. Mohó torkához egy ember közeledett. . . (Hirtelen.) Miért álmodtam ezt?! Patvari (kis szünet után): Mert tudod, hogy szeretek az Erna előtt meditálni. . . Nincs fenségesebb annál, mint egy tűzhányó krátere előtt ég és föld természetéről gondolkodni... Nyinocska (szinte hisztériásán): Ó, Empedoklész, csak tán nem akarsz egy tűzhányón állva bölcselkedni?! Patvari (komolyan): De igen! Csak az a filozófia érvényes, amelyet egy vulkánon állva gondolunk el. így filozofált az én száműzött nemzedékem is . . . Nyinocska: Nem értelek! És senki meg nem ért! Empedoklész: Pedig oly egyszerű! Az Etna sziklája szilárd, mint a föld ... az egyik őselem. Piros és forró a vulkán torka, mint a tűz ... a másik őselem ... A láva folyékony, mint a víz ... a harmadik. És a füst, a gőz egekbe száll, mint a szél, a levegő ... Az Etna ajándékozott meg a gondolattal, hogy négy őselemből vagyunk s abból van a Mindenség egésze. (Kis csend.) Droszida (súg): Ó Zeusz! Ó, Pallász . . . Nyinocska: Ó, Zeusz, Ó, Pallász Athéné! Add néki vissza a józan észt! Patvari: Talán bolondnak nézel? (Gúny) Nyinocska: Többnek. Tébolyultnak. Patvari: Pedig soha ilyen okos nem voltam. (Gúny.) Titok marad a sorsom. Nyinocska: Mit beszélsz? Patvari: Semmit! Zeusz, veled! (Nyinocska odaugrik, öleli, csókolja, mohón.) Patvari: Eressz, Akszjoma! Droszida: Ez a sok nyalás-falás nincsen ideírva! (Kaján.) Nyinocska (felnevet): irigy kutya! Patvari: Folytatjuk! (Mint Empedoklész) Eressz, Akszjoma! Nyinocska: Nem eresztelek! (Patvari ellöki, a nő elesik.) Patvari (gúnyos játékosság): Ne haragudj, szerelmem. Hívnak az istenek! Nyinocska: Tán a könnyűvérű nimfák! Azt hiszed, nem vettem észre, hogy újabban hányszor eltűnsz! Ó, Zeusz! Ne tedd velem! Patvari: Hív az Olümposz hegye! Ne haragudj! Mennem kell, végig utamon! (El.) Nyinocska (feláll): Az Olümposz . . . Utána megyek . . . Szalvosz! Bátyám, merre vagy? Droszida: Eredj, Maruszja! (Halkan, Maruszja megy.) Maruszja (mint Szalvosz): Mi történt, húgocskám? Nyinocska: A tőrödet! Maruszja: Minek az neked? (Gyanakvón.) Nyinocska: Sok az útonálló manapság . . . Add! (Elveszi tőle. Keblébe dugja. Halk.) Vagy így vagy úgy ... de csak lesz itt halál... (El.) Szalvosz: Akszjoma, várj! Mit akarsz a tőrrel!? Akszjoma, várj! (Kiürül a színpad. Droszida tapsol.) Droszida: Remek voltál, Maruszja! 16
