Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nagy nemzeti költő avagy: A Nagy Kompromisszum (II. rész)
# Patvari: Halkabban, az istenért! Natasa: így volt? (Halkabban.) Patvari: (nyel egyet): Igaz. Natasa: És ebbe a képbe az még belefért, hogy a bokáját csattogtatja. Miért ne? És az is belefért, hogy szilajon csárdást táncol és bús távolkeleti dalokat énekelt! Még a nyereg és a nyers hús is! Elvégre egy sereggyűjtő férfi erejét. . . Patvari: (szájához kapja kezét): Ne! Natasa: Szóval mindez belefért! De az, hogy színielőadást rendezzen annak jubileumára, hogy az osztrákok leverték . . . Patvari: (közbevág): Pardon! Az oroszokkal együtt, akiknek viszont most ugye... vendége vagyok . . . illetve több, mint vendége ... Én már ugye .. . Pjotr Petrovics Patvarov vagyok . . . Azzá lettem! Hát nem? (Patvarov zavarodott és mintha egyre ijedtebb lenne, mint aki ráébred a nyers valóságra.) Natasa: Nem! A magyar az egyik legszabadságszeretőbb nép hírében állott és áll ma is. És maga volt a képviselője Barguzinban! Itt! Patvari: Hát az is biztos, hogy a parlamentben otthon könnyebb lett volna képviselősköd- nöm .. . Natasa: Én nem tréfálok! Magának abba kell hagynia ezt a színjátékot! (Apró szünet.) Patvari: (rémülten): Miféle színjátékot? Natasa: Amit elő akarnak adni! Patvari: (észrevehetően felsóhajt): De hát azt nem lehet. . . Megígértem szeretett apósomnak ... az egész község tudja .. . Apropó, várnak az iskolában, no nem mint pedellust, most színjátszópróba lesz! Natasa: Sehová! (Kimegy, behoz egy gombolyagot): Tekerjük fel ezt a gombolyagot! Mint régen ... mint eddig mindig a húsz év alatt! (Az engedelmesen megfogja. Kezdik.) S most szavaljon, Patvarov! Patvari: Tessék? Natasa: Szavaljon, ahogy eddig is ... Ó, milyen szép volt! (Keze jár, mint a motolla) Én kötöttem a meleg holmit az észak-szibériai menekülteknek vagy a szegénygyerekeknek és a katonáknak ... és maga közben — szavalt.. . Éppen így ... És mit szavalt, Patvarov? (Az hallgat, látszik, bűntudattal.) Hisz ezért tanultam meg magyarul is, ezért! A verseiért... Nos, mit szavalt? Magyarul szavalja! Patvari: (maga elé meredve, hirtelen elkapja valami belső láz): Fa leszek, ha fának vagy virága .. . Ha harmat vagy — én virág leszek ... (Megáll.) Natasa: Igen! Ezt is . .. de most valami mást.. . Valami igazi férfi-verset, Patvarov! (Szorgosan köt.) Patvari: Ha férfi vagy, légy férfi S ne hitvány, gyönge báb. Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb-odább ... (Megakad.) Itt most nem jut eszembe az egész .. . Natasa: Mert régen nem szavalta . .. Gondolkodjék! Patvari: (belelendül): Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted. Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad; Hadd vesszen el az élet, Ha a becsület marad. 12
