Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Araczki László: Egy eszménykép színváltozásai (A Petőfi-kép módosulása a költő szülőházának vendégkönyvi bejegyzései alapján)
„Nagy elfogódottsággal írom e sorokat mert 43 évig Amerikában éltem ugyan de soha egy percre sem felejtettem el szülőhazám lánglelkű költőjét akinél jobb nagyobb talán a földön sem lehetett. Mély megindulással nézem e nagy lélek első otthonát. 1964. VII. 30. Austin Györgyné Fodor Emma” „Szorongó szívvel, összeszorult torokkal léptem át a magyar költészet mestere szülőházának küszöbét, emléke megnemesíti a legrosszabb természetet, rajongással tölti el az ifjúságot. 1965. V. 12. Baracskai Mária” „Szeretettel Néztem és Lelkemben átéltem a nagy békeharcos Petőfi emlékét az Igazi Szabadság és Béke Legyen minden ember szívében Örök békét a Világnak 1965. X. 17. Szántó István Bpest” „Petőfi szelleme örök, mint az igazságnak a szabadságban és szerelemben megtestesült bálványa. 1967. okt. 8. Solyács Gábor” „A mai napon láttam először Petőfi Sándor szülő házát. Azt kívánom, hogy az eljövendő gyermekem mihamarabb megismerje a nagy magyar költőnk Szülővárosát és otthonát. Fülöpszállás 1968. V. 25. Kotlár Józsefné” „Petőfi eszméit kell ápolnunk ifjúságunk lelkében és még jelen korunkban is!! 1972. aug. 17. Balassi Istvánné isk. ig. h. Vác” „Megtekintvén hol születtél E hely mégis idegen nekem Versében él a költő S ha versed olvasom Akor vagy igazán velem. Tisztelettel tekintek vissza mindig Nagy elődök emlékeire Itt mégsem ég a láng Mit szived egy nemzetben gyújtott S ég mindörökké vérének hevében 1972. IX. 22. Mátrai László” „Ahol Petőfi született, ott halt meg az apám, de forradalmi eszméit mi az utókor visszük tovább. 1972. október 29. M. J.” „Mély tisztelettel gondolunk nagy költőnkre, aki ebből a kis kunyhóból indult el, hogy a nép tanítója legyen: A szegedi JATE Ságvári E. Gyakorló Általános Iskola 7. a osztálya” 1973. V. 8-án „1976. aug. 8-án Petőfi és márciusok szelleme kísért... Amikor szent tüzekben égett a lelkünk, S ordítottuk a világnak, amit addig gondolni sem mertünk Március volt vagy október, de Számunkra mindig egy nagy cél volt, Amiért ősapáink meghaltak s unokáik vére hullt. Országh József’ 66
