Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 3. szám - Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig (A nyolcvankilences esztendő - 12. Karácson hava)

Kapuscinski (szerzőtársam a Forrás hasábjain) még két éve is így írt: „A világ lélegzetet vesz a nagy változás előtt. Ez a változás már századunk végén bekövet­kezhet.” Az olasz sajtó egyik legismertebb szemleírója szerint még októberben sem lehetett elképzelni, hogy decemberben megtörténik mindaz, ami megtörtént. A kultúrák alkonyaitól sem idegen a képzelet fölszabadulása. A rotunda fehér­ségébe bevillan egy másféle fehérség, az ismeretlen jövő színe. 12. Havel köztársasági elnökként már nem Moszkvába utazott először, hanem Berlinbe és Bonnba. Mi más ez, mint a képzelet legitimációja. Ettől a hitelesség­től szerves. Csak Havel mondhatta ki azt is, hogy Dubcekkel együtt kívánja irányítani az országot. Elképzelem, hogy ha Husak vagy Jakes rehabilitál, akkor a bármilyen, még a prágai tavaszt szimbolizáló baloldallal szembeni bizalmatlan­ság két hét alatt elsodorhatta volna akár Dubceket is. 13. Megtörténik a elképzelhetetlen, ám a szellem közben belefárad az új, a váratlan terhekbe. Mintha visszahúzódnának az eddig közelharcban politizáló tudósok; a belső csendet keresik a kéziratpapírhoz visszatérő írók. Szabad György töpreng, Litván is elcsendesedett. Hol van Vásárhelyi? Csoóri, Konrád, Petri arról nyilatkoznak, hogy írói munkájuknak szentelik magukat. Bontom a napi postával Nagy Gáspár kézszorítással küldött szép, új verskötetét: „Mikor nem lehetett / akkor énekeltek / S hallgatnak mikor / lehet — meglehet / épp ezért költők / versek tengeralattjáróiban / megpattant tüdejűek.” Csakhogy mindez valójában nem elhúzódás. Erőszakkal, irracionalizmusokkal, gyűlölettel, diktatú­rával, öncsalással szemben a becsületes író tudja, mit gondoljon, írjon, cseleked­jen. Ez a mostani munkába vonulás egy nagy kihívással való szembenézés. Ho­gyan politizálunk? Ennél a narkomán kérdésnél mérhetetlenül nagyobb tétje van egy másik kérdésnek: hogyan élünk? 14. Nézem a Televízió kerekasztal-vitáját. Még fél esztendeje is milyen elementá­ris szellemi svungja volt Kende Péter megszólalásainak. Most keresi a szavakat (mintha kiszáradt volna valami benne és nem volna miből merítenie). Schöpflin György kedélyesen ironikus és visszafogottan szkeptikus. Vajda Mihály szórako­zott. Többször fölmerül: lelassult a demokratikus átalakulás, az ellenzék egyre megosztottabb, a legjobbak szellemileg elfáradtak. Nem hiszem, hogy bármi újdonságot hozzá tudnék tenni ahhoz, amit a politi­kában nálam járatosabbak ezeknek a jelenségeknek az okairól naponta elmonda­nak. Mi történik hát? A rendszerváltozás csomópontjai: az ötvenhatos forradalom elismertetése és követeléseinek megvalósítása; a totalitárius rendszer teljes kriti­kája, és az egypárti hatalom megszüntetése; önvédelem a diktatúra visszaállításá­ra készülő belső és külső erők ellen; a gazdaság, az élet teljes szétzüllésének felismerése, a káoszon való túlemelkedés, szerves formák felnövésének támogatá­sa; új alkotmány, új törvények; szabad választások. Szinte minden politikai-jogál­lami célkitűzés megvalósult, méghozzá úgy, hogy a szomszédos országokban is megbuktak az egypárti diktatúrák. Az új gazdaság és új államiság kialakításához 41

Next

/
Thumbnails
Contents