Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig (A nyolcvankilences esztendő - 12. Karácson hava)
Kapuscinski (szerzőtársam a Forrás hasábjain) még két éve is így írt: „A világ lélegzetet vesz a nagy változás előtt. Ez a változás már századunk végén bekövetkezhet.” Az olasz sajtó egyik legismertebb szemleírója szerint még októberben sem lehetett elképzelni, hogy decemberben megtörténik mindaz, ami megtörtént. A kultúrák alkonyaitól sem idegen a képzelet fölszabadulása. A rotunda fehérségébe bevillan egy másféle fehérség, az ismeretlen jövő színe. 12. Havel köztársasági elnökként már nem Moszkvába utazott először, hanem Berlinbe és Bonnba. Mi más ez, mint a képzelet legitimációja. Ettől a hitelességtől szerves. Csak Havel mondhatta ki azt is, hogy Dubcekkel együtt kívánja irányítani az országot. Elképzelem, hogy ha Husak vagy Jakes rehabilitál, akkor a bármilyen, még a prágai tavaszt szimbolizáló baloldallal szembeni bizalmatlanság két hét alatt elsodorhatta volna akár Dubceket is. 13. Megtörténik a elképzelhetetlen, ám a szellem közben belefárad az új, a váratlan terhekbe. Mintha visszahúzódnának az eddig közelharcban politizáló tudósok; a belső csendet keresik a kéziratpapírhoz visszatérő írók. Szabad György töpreng, Litván is elcsendesedett. Hol van Vásárhelyi? Csoóri, Konrád, Petri arról nyilatkoznak, hogy írói munkájuknak szentelik magukat. Bontom a napi postával Nagy Gáspár kézszorítással küldött szép, új verskötetét: „Mikor nem lehetett / akkor énekeltek / S hallgatnak mikor / lehet — meglehet / épp ezért költők / versek tengeralattjáróiban / megpattant tüdejűek.” Csakhogy mindez valójában nem elhúzódás. Erőszakkal, irracionalizmusokkal, gyűlölettel, diktatúrával, öncsalással szemben a becsületes író tudja, mit gondoljon, írjon, cselekedjen. Ez a mostani munkába vonulás egy nagy kihívással való szembenézés. Hogyan politizálunk? Ennél a narkomán kérdésnél mérhetetlenül nagyobb tétje van egy másik kérdésnek: hogyan élünk? 14. Nézem a Televízió kerekasztal-vitáját. Még fél esztendeje is milyen elementáris szellemi svungja volt Kende Péter megszólalásainak. Most keresi a szavakat (mintha kiszáradt volna valami benne és nem volna miből merítenie). Schöpflin György kedélyesen ironikus és visszafogottan szkeptikus. Vajda Mihály szórakozott. Többször fölmerül: lelassult a demokratikus átalakulás, az ellenzék egyre megosztottabb, a legjobbak szellemileg elfáradtak. Nem hiszem, hogy bármi újdonságot hozzá tudnék tenni ahhoz, amit a politikában nálam járatosabbak ezeknek a jelenségeknek az okairól naponta elmondanak. Mi történik hát? A rendszerváltozás csomópontjai: az ötvenhatos forradalom elismertetése és követeléseinek megvalósítása; a totalitárius rendszer teljes kritikája, és az egypárti hatalom megszüntetése; önvédelem a diktatúra visszaállítására készülő belső és külső erők ellen; a gazdaság, az élet teljes szétzüllésének felismerése, a káoszon való túlemelkedés, szerves formák felnövésének támogatása; új alkotmány, új törvények; szabad választások. Szinte minden politikai-jogállami célkitűzés megvalósult, méghozzá úgy, hogy a szomszédos országokban is megbuktak az egypárti diktatúrák. Az új gazdaság és új államiság kialakításához 41