Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nemzeti költő: avagy: a Nagy Kompromisszum (Fantáziajáték három felvonásban elő- és utóképpel I. rész.)
SZÍNÉSZNŐ: Mi itt a játszma, direktorom? (Kissé gyermeteg.) JÁTÉKMESTER (szuggesztiven a függöny felé): Ezt igényeltem ki! Ott lesz a színpad! Lehengereljük őket! Megpapáljuk! Haha! Mienk a piactér! Félre kukák, ósdi púp! Megjött a Ladányi-trupp! Szilikum-szalikum: sósborszeszben vár minket a publikum! A jegyző a mi emberünk, polgármester jó emberünk, táblabíró a partnerünk, gyerünk! (Tajtékzóan lelkes.) SZÍNÉSZNŐ: Ó, direktorom, direktorom! Mikor leszünk disznótoron? JÁTÉKMESTER: Cicamica-nosztalgiák! Kaphatsz egy nagy csököt, bikát! Odavegyülni a tüntetők közé! Jegyet árulni, árulni! SZÍNÉSZN Ő: Emlékszik? Jegy fejében hurkát kaptunk, vérest, májast, kolbászt, ekkorát! S mi csak mentünk, mentünk az ekhós szekérrel, mint egy nagy markotányos-sereg, mentek-mentek a szekerek ... harcoltak a szekerek ... szekértáborba gyűlt markotányos szekerek... az emberiségért a markotányos seregek csak harcoltak, harcoltak hősen szórakoztatva az emberiséget! Még az ellenséget is, amely megölte őket! (Kicsit megborzong.) JÁTÉKMESTER (tomporára csap): Táblabíró is emberünk, gyerünk, gyerünk! SZÍNÉSZNŐ (rá se hederit): És emlékszik? Az egyik aranyos disznóölő bácsi meghívott a perzselésre ... s annak a malacnak rágcsáltuk a pörkölt farkincáját! Ó, szent Kleofás és Habakuk, lenne még egyszer disznóölés, szekértábor, publikum! JÁTÉKMESTER (handabandázva ismét): Lesz még nősző s lágy szekér! Gyerünk, gyerünk! Áruljátok a jegyet, s akkor egy szó, mint száz, lesz itt dínom- dánom, tűzről pattant zsufi ház! SZÍNÉSZNŐ (ugrándozva): Zsufi ház! Zsufi ház! Zsufi ház! (El.) JÁTÉKMESTER (megkomolyodva, félig): Hallották a tüntetőket? Patvari Péter nemzeti költőnk csontjai után áskálódnak szovjet-orosz, akarom mondani burjátmongol Barguzinban. Patvari után, akit pedig a nemzet eltemetett 1849 nyarán száznegyven esztendővel ezelőtt Segesváron! A nemzet a kebelébe temette! Ej, nagyon belejöttünk az eszményrombolásba! Dehát mi is az, hogy nemzeti költő? Könnyű a nagy nemzeteknek kérem, de nekünk a fogalom, hogy nemzeti költő, ezerszer többet számít, mert ő anyanyelvűnk mézeskaptára, kérem. Hát nem engedjük, hogy holmi medvék megdézsmálják! Ha önnek vagy önnek vagy önnek tíz-tizenkét gyermeke van, fél-e attól, hogy kipusztul a család? Ugye, hogy nem! De akinek csak egy-két utódja volna, vagy pláne egy se, az attól retteg, hogy nem lesz, aki nevét tovább vigye idők végezetéig — mindörökké! Hát akkor miért csodálkoznak a kis nemzeteken, hogy féltik jövőjüket! Farizeusok! Itt látható és hallható a nemzeti költő igaz históriája! Itt látható! Itt hallható! Végre világosan láthat! Eligazodik a zűrzavarban! Itt látható! Itt hallható! (Jön egy úr.) EGY ÚR: Adjon egy jegyet! (A másik nyújtja.) Várjon, előbb halljam, miről szól a darab? JÁTÉKMESTER: Patvari Péter nemzeti költőnk halálának és feltámadásának igaz históriája lesz! EGY ÚR: Feltámadás? Csak tán nem valami passiójáték megint? JÁTÉKMESTER: Annál is több! Naturalista fantáziajáték lesz, uram! EGY ÚR: Remélem, végre beolvasnak az oroszoknak? Ha még most se ... JÁTÉKMESTER (mint aki nem akarja elveszíteni a nézőt): Hát persze! (Óvatosan.) De miért? 19
