Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 2. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (IX. rész. esszéregény) (Ford.: Szenyán Erzsébet)

Toronto. Kanadai írók nevei: Domariski, Drabek, Drewniok, Dudek, Dyba, Gryski Iwaniuk, Jewinski, Kamién, Ryga, Szymigalski, Topa, Zaborska stb.

Party Susan Stewartnál. Susan, ez az érzékeny költőnő, aki remek kulturális témájú esszéket is ír, a Temple Egyetemen dolgozik. A party alatt a vendégek játszanak — könyvek és filmek címét kell kitalálni egy személy bemutatott gesztusai és mimikái alapján. Nagyokat nevetünk, jól szórakozunk közben. Ilyen helyzetekben mindig feléled bennem a meggyőződés, hogy a gyerek sosem hal meg az emberben. Csak mintha körülnőné egy felnőtt, de a gyerek továbbra is élő, jelenvaló marad annak a nagy, érett embernek a belsejében. És minden alkalom, amikor hírt ad magáról, és eluralkodik fölöttünk, örömöt, vidámságot, felszaba- dultságot vált ki. Az ilyen alkalmakat mindig a kielégülés érzése kíséri.

Reggel. Vonattal New Yorkba indulok. Itt a Merkin Hallban a Relache nevű philadelphiai kamaraegyüttes tart koncertet. Az együttes tíz éve alakult mint „New-music ensamble” (New Tonalitynak is hívják.) A karmester Joseph Franklin.

Új zene, új festészet, új építészet — energikus, buja, amerikai művészet. Rengeteg minden történik benne. Emerging Arts, New Music, Fusing Jazz, Creative Non-Fiction — az új forma, új kifejezésmód, új eszközrendszer szüntelen, feszültséggel teli kutatása. Menekülés a dekadenciától, a pangástól, a banalitástól. Figyelemre méltó ezeknek a kísérletező iskoláknak, központoknak, galériáknak, együtteseknek az óriási mennyisége. Lehetetlenség mindent megnézni, elolvasni, meghallgatni, lehetetlenség átélni, átgondolni.

Relache. Már a hangszerek összeválogatása is megdöbbentő — csellók, szaxofon, klarinét, harmonika, vadászkürt, egy énekesnő, akinek a hangja szintén hangszerként szolgál, trombita. A zenészek különféle, néha hanyag öltözéket viselnek — még ebben is a teljes, amerikai tetszőlegesség nyilvánul meg.

Gyakori a ritmusismétlés, egy téma többszöri variációja. Ez nem klasszikus zene, de nem is dodekafónia, semmiben sem hasonlít Brahms vagy Weber stílusára, ez egy harmadik fajta zenei képzelet.

A művészet a harmadik képzelet terméke lesz (vagyis olyan képzeleté, mely merített a klasszikusoktól is, a modernizmus technikáiból is, de keresi saját, új, különálló kifejezési formáját).

Ugyanezen a napon este John Krizane „Tamara” c. darabjának előadásán (Gabriele D’Annunzionak Tamara Lempicka lengyel festőnő iránti szerelméről). Az előadásnak, annak ellenére, hogy drága — 180 dollárba kerül egy jegy — óriási a sikere. A nézők ingyen, tetszőleges mennyiségben fogyaszthatnak a legkülönfélébb italokból (a specialitás a Seagram által kevert „Tamara cocktail”). A programban a szereposztásnál is fontosabb helyen szerepel az étlap, minthogy az előadás szünetében vacsorát szolgálnak fel a nézőknek (többek között ilyen ételek szerepelnek az étlapon: Curried Breast of Chicken, Insalata Vittoriale, Cold Risotto Primavera, Carpaccio of Beef, Prosciutto stb). Mindez az amerikai hadsereg múzeumának épületében zajlik (643 Park Avenue and 66 th Street). A darab (közepes és unalmas) egyszerre több szalonban játszódik két emeleten, sokat kell

46