Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 12. szám - Vöröss László: Belső disputa egy igen fontos könyvről (Levendel László: A humanista orvoslás)

gondoskodni, és azt a nemzetőrség életrehívásá- val oldották meg. Kecskemét az elsők között (március 17.) kereste a kapcsolatot a pesti Rend­re Ügyelő Választmánnyal. A következő napok­ban nemcsak a nemzetőrség szervezésére alakult helyi választmány alakult meg, hanem a város négy pontján — az Arany Sas vendéglőben, a Református Főiskola épületében, a Városházán és a Polgári Kaszinóban — őrhelyet is állítottak fel, ahol állandó szolgálatot, ügyeletet tartottak. A szerző könyvének legfontosabb, a magyar szabadságharc egészének a szempontjából is fi­gyelemre méltó fejezete a nemzetőrség összetéte­lét vizsgáló, hiszen az 1848-as magyar hadsereg tiszti karának összetételét sem ismerjük kellő ala­possággal, a nemzetőrök és honvédek társadalmi hovatartozásának feltárására pedig még csak hal­vány kísérletek történtek. Ezek számba vétele jelentős segítséget nyújt történelmünk egyik leg­dicsőbb szakaszának alaposabb megismeréséhez. 1848 tavaszán és nyarán elkészültek és szerencsé­re megőrződtek azok az összeírások, melyek a nemzetőrök és újoncok adatait tartalmazzák. Ezek elemzése hallatlanul érdekes. A május 18 —20 közötti összeírások végső tanulsága, hogy a paraszti lakosság képezi a nemzetőrök 59,4%-át, jelentős és sokrétű az iparosság, és meglepően sok az értelmiségi. A tanulók száma elenyészően csekély. Szemmel látható, hogy nem követték a törvényben előírt vagyoni cenzust, és a nemze­tőrség tagjai sorába egészen szegényeket is fel­vettek. Felszerelésükről, élelmezésükről a város gondoskodott. A szerb felkelőkről érkezett aggasztó hírek arra kényszerítették a kormányzatot, hogy a sor- katonaság mellet új fegyveres egységeket állítson fel. Az első honvédtoborzás Kecskeméten nem várt eredménnyel járt, olyannyira, hogy a to­borzást fel kellett függeszteni. Ez alkalommal ke­vés az iparos és kereskedő (3%), hozzájuk képest magas a legények és inasok aránya (26,3%). A je­lentkezők zömét most is a parasztság alkotta (63,6%). Rendkívül figyelemre méltó az életkor szerinti megoszlás. Közel kétharmaduk csaknem gyerekkorú, 16—20 éves. A 20—25 évesek már feleennyien sem jelentkeztek, és igen alacsony a többi korcsoport aránya. A vallási hovatartozást is felírták a gondos tisztviselők, és ebből egye­dülállóan érdekes következtetéseket lehet levonni A vallás szerinti megoszlás azt mutatja, hogy i városban élő felekezetek is valóságos arányuknak megfelelő módon jelentkeztek honvédnek. Sorolhatnánk még hosszan ezeket az eredmé­nyeket, melyeket Iványosi-Szabó Tibornak — nem utolsósorban Kecskemét páratlanul gazdag levéltári anyagának köszönhetően — sikerült le­vonnia. A feldolgozás tanulságai nem egyszer túlmutamak a helyi, kétségtelenül érdekes törté­néseken, és hazánk történelméhez is fontos ered­ményeket szolgáltatnak. A Kecskeméti Füzetek első száma és nyilván a következők is egy majdan létrejövő városmonográfia célkitűzéseit tartják szem előtt. Úgy véljük, ez az egyedül járható útja annak, hogy a résztanulmányok megjelenése után tartalmas, feldolgozásában mértéktartó, módszereiben az országoshoz igazodó, egyszóval időtálló összegzés jöhessen létre. S ha erre netán a szellemi és anyagi erő nem lenne elegendő, akkor sem vesztettünk, hanem inkább nyertünk: a Kecskeméti Füzetek megjelent köteteit. Kőhegyi Mihály Belső disputa egy igen fontos könyvről (Levendel László: A humanista orvoslás) Most, amikor ha mutálva is, hiteles hangon épp­úgy tehát, mint még hamis hangon, külső, rég mulasztott, halogatott vitáinkat vívjuk — talán nem válik érdektelenné az a belső disputa, mely annyiunkat jellemzett eddig: a vívódás önma­gunkkal, előző véleményünkkel, prekoncepció­inkkal, rosszul-jól fogalmazott kételyeinkkel. Előrángatása e folyamatnak annyi más, ennél sokkal jobban látható-hallható folyamat közül, s épp a könyvismertetés műfajában talán nem anakronizmus, nem archaizálás, bár szövegmin­tánk — s ez a t. Olvasó előtt valószínűleg nem titok — Platón párbeszédeiből adódik. * Olvasó (továbbiakban: O, ki e sorok írója): Sok könyv jelenik meg manapság orvosokról, orvos­lásról. Divat arról olvasni, mi mindennapi éle­tünk része, arról, ki mindennapi életünkbe bele­szólhat, azt karbantartja. Több a többitől e könyv, vagy kevesebb? Válaszoló (továbbiakban: V, ki szükségszerű­en ugyancsak e sorok írója): Több is, kevesebb is. Több, mert nem szenzációhajhász, mert felé­pítése legmélyén, a mindenkori orvos logikai munkája nyomán az orvosi tankönyvek „ősrova­tai” tűnnek elő: a kórelőzmény, a kórokok felso­rakoztatása, a tünetek leírása, a diagnózis, az elkülönítő diagnózis, a gyógyítás, a prognózis, a megelőzés módozatai. E rovatok szerint nemcsak egy betegség, hanem magának az egészségügy­nek betegségei is körültekintően leírhatók. Keve­sebb is e könyv a többi orvoslásnál kikötő könyv­nél, mert nem csügg a napi divaton, nem az 85

Next

/
Thumbnails
Contents