Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 12. szám - Lengyel András: Buday György halálára

sajátos és külön világnak dolgai tökéletesen azonosak a balladák és mesék világának sajátos és külön dolgaival.” (1936. Radnóti Miklós müvei. Bp. 1978. 781.)

Angliában, ahol Buday egy nagy fametszőkultúra vonzásába került, technikája tovább csiszolódott, egyénisége pedig sokat ért, legjobb angliai éveiben így már olyasmiket is meg tudott csinálni, melyekre itthon még nem volt eléggé fölkészült. Érthető, hogy Angliában alkotta meg legjelentősebb sorozatát, a Shakespeare Athéni Timonjához metszett portré- sorozatát is, amely már egyszerre mutatja nagy mesterségbeli tudását, ábrázoló- és konstruálóerejét, jelképteremtő érzékét, lélekelemző realizmusát — s amely ugyanakkor egy nagy személyiség pszichológiai összeomlásának, emberi tragédiájának remek kivitelezésű anticipációja is. E műve, ha semmi mást nem csinált volna, akkor is megőrizné a nevét.

5

A kör, amely mindenkinél bezárul egyszer, most nála is önmagába tért vissza. Immár az ő élete és műve is befejezett, lezárt egésszé lett. Kötelességeit megcselekedte, életművét megalkotta, a sor most már rajtunk van, akiknek sáfárkodnunk kell életművével, pályája tapasztalataival. Jól sáfárkodunk-e majd, nem tudható. De az a földolgozó, elemző és népszerűsítő munka, melyet mielőbb el kell végeznünk, immár csak nélküle folyhat, s semmiképpen nem neki tett szolgálat. Ha föltárjuk életútja s pályája történetét, mi nyerünk hasznos tapasztalatokat, ha értelmező s magyarázó kommentárokkal kiadjuk legszebb grafikai lapjainak régóta hiányzó gyűjteményét, mi gyarapodunk, mi leszünk gazdagabbak általa.

Lemondani róla végzetes könnyelműség volna, e mulasztásunk önmagunkat szegényíte- né. Nagy szégyen s nagy veszteség lenne, ha ez megesne velünk.

Ady Endre

76