Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 12. szám - Csapody Tamás: A hatalom és a klérus
sára, hogy a Hittani Kongregáció, Schillebeeckx holland domonkos szerzetes egyházi szolgálattal foglalkozó könyvéről elmarasztaló nyilatkozatot adott ki. Miklós Imre egy hetet Kubában tölt, október 14-én érkezik vissza.40 Három nap múlva, október 17-én Antiochiai Szent Ignác püspök napján adja ki az MKPK hivatalosan a Nyilatkozatot. Az Új Ember okt. 19-ei száma mégsem a békéért éveket áldozó katonai szolgálatmegtagadók elítélésének a dokumentumát, hanem a Püspökkari Konferencia ajánlását közli. Eszerint „ ... az egész ország területén minden szentmisén emlékezzenek meg II. János Pál által vezetett assisi imanapról”, s így „ ... a nép könyörgéseiben felhangzik a magyarországi katolikusok együttes imája a békéért.”41 Az MKPK Nyilatkozatát először a kis példány számban litografált, terjesztői forgalomba nem kerülő, félhivatalos egyházi lap, a Magyar Kurír közli. 42 A hazai és külföldi közvélemény az október 23-án megjelenő MTI-hírből és a 22-i kormányszóvivői sajtótájékoztatóból, azaz a 23-ai újságokból — értesült a nyilatkozatról.43 (A Kurír közli az egész szöveget, az MTI szó szerint idéz belőle, a szóvivő „egy kérdésre válaszolva” kommentálja.) Bányász Rezső kormányszóvivő kifejti, hogy: „Jelentősége van annak, hogy a Püspöki Kar e fontos kérdésben egyértelmű eligazítást ad az ifjú hívőknek. A nyilatkozat eloszlat néhány félreértést, elhárítja a zavaró tényezőket és a rosszindulatú rágalmakat; összhangban van a katolikus egyház államalapító István királyunk óta képviselt történelmi hagyományaival.” 44 Október 23-31. között kerül sor — a november 4-én kezdődő bécsi utótalálkozó előtt -— a „leszerelési hétre”, a nemzetközi békeév alkalmából, az OBT által szervezett programsorozatra, 27-én pedig Assisiben, az ima-béke világnapján a világvallások képviselői találkoznak, hogy Szent Ferenc városában közösen imádkozzanak a békéért. A hónap utolsó napjaiban Paskai László rendi elöljárója, a ferencesek generálisa látogat hazánkba, és állami részről Sarkadi Nagy Barnával (ÁEH általános elnökhelyettese) találkozik. 45 A hónap utolsó napján jelenik meg a fegyvernélküli szolgálatot vállaló Jehova-tanúkról, nazarénusokról egy hosszabb írás a Magyar Hírlapban.46 A közvélemény ekkor szerzett arról először tudomást, hogy „bevonulásonként általában hetven fiatal tagadja meg a fegyveres katonai szolgálatot — lelkiismereti okokra hivatkozva” és, hogy „hazánkban egy évtizede törvényeinkkel összhangban van lehetőség fegyver nélküli sorkatonai szolgálat- ra.” Az események mögött mindig lemaradó Új Ember a nyilatkozat kiadását követő 16. napon, november 2-án hozza a hívők tudomására az állásfoglalás puszta tényét, és kommentár nélkül közli a teljes szöveget. 47 A nyilatkozatra többen reagálnak. November 5-én, a Bulányi György piarista szerzetes nevével fémjelzett Bokor katolikus bázisközösség, „Az erőszakmentességet képviselő magyarországi kisközösségek Hitvallása” c. írásában fejti ki ellenvéleményét, („a Nyilatkozat egyértelműen ellentétben áll a Zsinat tanításával”, „a Nyilatkozat tehát szembenáll a tényekkel is”, „a Nyilatkozat ellentétben áll önmagával is”) (48) A Cegléden szolgálatot teljesítő katona-kispapok egyik csoportja (9 fő) püspökeiknek címzett levelükben a Gaudium et Spes-re hivatkozva kifejti, hogy számukra a katonai szolgálat lelkiismereti problémát jelent. Sajnálatosnak mondják a Nyilatkozatnak Miklós Imre által történő értelmezését, szolidaritásukat fejezik ki a szolgálatmegtagadásért bebörtönzöttekkel, és arra kérik püspökeikkel együtt a Püspöki Kart, hogy keressék a lelkiismeretei konfliktus feloldását.4'1 A Magyar Nemzet50 főszerkesztője, Soltész István hosszú, három hasábos cikkben, a nyilatkozatot tágabb összefüggésekbe helyezi: a közelmúlt keresztény-marxista párbeszéd szerves folytatásaként taglalja. „A közösen vállalható szociális, etikai értékek felmutatásának, a békéhez, a hazához való ragaszkodásnak jegyében született meg a Magyar Püspöki Kar nyilatkozata ...” — írja, majd kifejtve a nyilatkozat megszületésének körülményeit, így fogalmaz: „Sajnálatosan, nem éppen válogatott politikai szóhasználattal a propagan- disztikus eszközrendszerrel érte mostanában támadás a lelki nyugalom légkörében gazdagodó katolikusokat. A vitatkozó, de mégis eredményeket hozó konszenzust kifogásolják némelyek itthon, és főként külföldi bírálók, és a katonai szolgálat ügyében próbálják 31
