Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Mezey László Miklós: Személyes és kollektív akarat (A nemzetiség fogalmához)
objektívnek tetsző ismérveket mellőző állásponton. Romániában a magyarság évtizedeken át meg volt fosztva jogi, politikai-érdekvédelmi, közigazgatási-területi, gazdasági önállóságának a minimumától is, nem maradt más egységszervező erő és megkülönböztető jegy, pusztán a kommunikáció. De ez csak egy metszetében lecsupaszítása a kérdésnek, másfelől a sokáig elhanyagolt, mégis igen lényeges ismérv méltó kiemelése, mert a személyes és a közösségi akarat megnyilvánulása felől szemléli a nemzetiséget és tagjait: részt akarnak-e venni a sajátosságaikat hordozó és kifejező kommunikációban; azaz magyarnak vallják-e magukat a népszámláláskor, magyar iskolába íratják-e gyermekeiket, magyar lapokat és könyveket olvasnak-e, magyar színházi előadásokat látogatnak-e, magyar kulturális életben vesznek-e részt és így tovább. A különb-különb definíciók és fogalmi apparátusok tehát igen eltérőek lehetnek. Vannak kollektív jogi garanciákra építők, objektív ismérvekkel számolók, és léteznek az akarati tényezőn belül is a kommunikációs szerepvállalásra szűkítők, hogy csupán a szélsőségeket emeljük ki. De azt egyetlen változat sem mellőzi, hogy a kisebbségi létezésben fontos szerepe van a vállalás tudatosságának. Az, hogy a különféleképp meghatározott kisebbség szuverén tagjai vállalják-e a sorsközösséget etnikai csoportjukkal és sajátosságaival vagy sem. Végül is mindent ez dönt el, hiszen az ovjektívnek mondott ismérvek olyan eltérőek, gyakran annyira ellentmondóak a különböző népcsoportok esetében (etnikai, nyelvi, lélekszámbeli, történeti, geográfiai, vallási ismérvek), hogy általános érvényű mércévé aligha tehetők. Marad az egyetlen és biztosan megkülönböztető jegy: a nemzetiség annak vallja-e magát, ami. Ezért a nemzetiségi reneszánsz látványos beköszöntése nyomán föltámadó, megerősödő társadalomtudományi vizsgálódásoknak várhatóan fő csapása lesz a társadalompszichológiai tényezők alapos kutatása. Annak a közösséglelkületi tényezőnek az átvilágítása: milyen belső — a többségi vonzásnak ellenálló, azzal szemben ható — indítékok késztetik a kisebbség tagjait és tagjainak együttesét az önazonosság makacs és tudatos őrzésére; személyes és kollektív akaratnyilvánításukban identitásuk hangsúlyozására. így lehet és lesz szellemi iránytűnk a nemzetiségi kérdés teoretikus megközelítésében az egyéni és a kollektív akarat. Jegyzetek 1. Galántai József: Trianon és a kisebbségvédelem. Bp. 1989. Maecenas, 29. és 171. old. 2. Vlad, Constantin: A nemzet meghatározása. Korunk, 1971. 5. sz. 675. old.; Kovács Endre: Szemben a történelemmel. Bp. 1977. Magvető, 12. old. 3. Béládi Miklós: A nemzetiségi irodalom méltósága és gondja. Kortárs, 1984. 1. sz. 148. old. 4. Nemzetiségi kérdés — nemzetiségi politika. (2. kiad.) Bp. 1968. Kossuth Kiadó, 78. old. 5. Gáli Ernő. Mikó Imre — a „nemzetiségi jogász”. In: Mikó Imre: Változatok egy témára. Bukarest, 1981. Kriterion, 18. old.; Joó Rudolf: A nemzetiségi kérdés—kisebbségi egyenjogúság napjainkban. Bp. 1981. TIT., 6—7. old. 6. Jászi Oszkár: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. Bp. 1912. Grill Károly kiad., 9. old. 7. Idézi: Rehák László: Nemzet, nemzetiség, kisebbség Jugoszláviában. Bp. 1988. Gondolat, 15—16. old. 8. Nemzetiségi kérdés — nemzetiségi politika. Id. kiad. 75. old. 9. Joó Rudolf: Nemzeti és nemzetiségi önrendelkezés, önkormányzat, egyenjogúság, Bp. 1984. Kossuth Kiadó, 265. old. 10. Idézi: Rehák László: A kisebbségek Jugoszláviában. (Ford. Kollin József.) Újvidék, 1967. Forum, 16 old. 11. Nemzetiségi kérdés — nemzetiségi politika. Id. kiad. 75. old.; Vastagh Pál: Nemzetiségi jogok hazánkban. Tiszatáj, 1979. 12. sz. 51—52. old. 90
