Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Kabdebó Tamás: Tariménes utazásai
Kabdebó Tamás Tariménes utazásai M fl. A. V _A.int tavasszal a fecskék, Tariménes nyaranta a Duna-medence felé vette az útját. Jobbára pöfögő határon utazott (ha tehette ladikkal, vitorlással vagy az apostolok lován), hogy ellesse a közbülső országok álmait. A legnyugatibb kelták, ahonnan elindult, egy Európa szegélyszigetén megvalósuló egységes Hyberniáról, nagyszomszédaik, az ángliu- sok, visszahódított kereskedelmi hegemóniáról, a frankok, az Európai Közösség intellektuális vezetéséről, a germánok mindennemű határ- és válaszfalaik ledöntgetéséről, az osztrákok a közép-európai szövetségről, a vargabetűvel útjába eső itáliaiak a maffia felszívódásáról, Magor népei pedig arról álmodtak, hogy a muszkák kimennek és nem jön be senki. Azazhogy csak más, kódis, kiszolgáltatott népek, népcsoportok, etnikumok ágról- szakadtai. Menedékért. A német gyorskocsimon egy turbános török a csöpögő csapvizes forrás elé tett imaszőnyegén Mekka felé fordulva imádkozott. A bolgáriai beözönlőkre gondolt volna, hogy megisszák előle Allahtól nyert kecskenyájának eladandó tejét? Aligha. Kivénhedt Mercedes batárjának bal hátsó kerekét szerelte ím, fekete üstökű családjának idezsúfolódó siserehada. Udovice (Odavissza) babszemnyi falucska Smederevo (Szendrő) határában. 1989. augusztus 12-én ide vetette Tariménest a sors, saját dunai hajlandósága, és itt rostokolt három éjjel, három nap, idekinti és odabenti barátaival, kóstolgatván a fölfele csúszást a Duna szélén és a jó bánáti borok lefele csúsztatgatását. Magyar—magyar rokonaival ellentétben Tariménes immáron világmagyar volt, vagyis olyasvalaki, akinek magyar voltát idegen passzusok j ól-rosszul takarták, mert ezekből kilógott vagy bajai kiejtése — mivel külföldiül elfogadhatóan motyogott — vagypediglen budapesti születésének lólába. Az Úrjézus születése kétezredik évfordulójától tizenegy esztendővel innen többedszer térült-fordult a Duna-tájon, azaz szülőhazájában. Egyszer, mint valami jámbor, de eretnek szerzetes a keltákról prédikált a kálomista Rómában, Debreczinben, másszor: teljesíteni kívánta Segedinben, amit manapság minden külországba szakadttól elvárnak, mármint, hogy üzletet szerezzen és ezenáltal valutát a gazdasági kátyúban vígan dagonyázó óhazának, harmadízben pedig mint az aldunai városok vándora jelentkezett. Tény, hogy barátainak batárhibája következtében nem jutott mélyebbre Smederevo-nál, de innentől aztán visszafelé haladva boldogan hangolta át barangolását délmagyarországi kirándulássá. Smederevo Baja nagyságrendű város, de minthogy Sugovicája nincsen, a házak négy-öt kilométer hosszan az itt már másfél mérföldnyi Duna partjára épültek az épület-elem és cementgyárral, a parkkal és a várral együtt. Kezdődött minden Matthias Rex parancsára, aki Péterváradhoz, Galambóchoz, Nándorfehérvárhoz hasonlóan őrvárnak szánva 1470- ben elrendelte a szendrői erősség fölépítését. 1456 egyik tanulsága az volt, hogy a török hajóhaddal igyekszik fölfelé az itt lomha Dunán, mígnem idényekre toborzott seregei ellepik a szétkorhadt Bizánc észak és nyugat fele vezető balkáni utait. Nagy, erős, partmenti záró várakra volt szükség s ilyen lett Szendrő 1481-re, a maga harmadfél négyzetmérföl- dön épült huszonegy irdatlan bástyájával, hétöles összekötő falaival, kétezer főnyi őrségével ... 64
