Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Szilágyi Károly: Jugoszláviai alternatív mozgalmak
nagyon eltérő körülmények között folyt. Míg Szlovéniában a Demos és Horvátországban a Horvát Demokrata Közösség ma már uralkodó pártként dolgozik programcéljaik megvalósításán, Szerbiában és Crna Gorában csak a napokban (július vége) jutottak el a legalizá- cióig, (s talán nem is olyan gyengék, mint ahogy a pillanatnyi erőviszonyok mutatják), a koszovói alternatívok pedig a tartomány területén jószerével illegálisan, az ország más vidékein és külföldön féllegális körülmények között fejtik ki tevékenységüket. A jugoszláv politikai színtér erősen polarizálódott: a nyugati köztársaságokban megindult egy többé-kevésbé nacionalista töltetű demokratizálódási folyamat, keleten viszont, Szerbiában a Szerb Kommunista Szövetség és Szerbia Dolgozó Népe Szocialista Szövetsége egyesülésével létrejött Szerb Szocialista Párt erős baloldali pártként próbálja meg fenntartani hatalmát, egyelőre sikeresen. Nacionalista töltetből egyébként itt sincs hiány. Az alternatívok sokszor divergens vagy egymásnak ellentmondó programcéljaiból annyi mindenképp kiolvasható, hogy szakítani kívánnak az eddigi rendszerrel, nyugati típusú demokráciáért szállnak síkra, az emberi jogok és szabadságok tiszteletbentartásáért, a közélet dezideologizálásáért, teljesen új alapokra helyezett, hatékony, versenyképes gazdaságért, az ennek igazságtalanságait méltóképpen egyensúlyozó szociálpolitikáért és európai mércével mérhető életszínvonalért, a tudomány és a kultúra jobb megbecsüléséért és felelősségteljes természetvédelemért. A hatalomváltás és a felemás politikai helyzet ellentmondásait és következetlenségeit, valamint az ebből eredő hátrányokat felismerve a nemzetiségek, illetve nemzeti kisebbségek is aktívabban kezdenek szervezkedni jogaik védelmére. Az alternatívok programjai — már amelyeket alkalmam volt megismerni — mindenképpen magukban foglalják egy új, föderális vagy inkább talán konföderális felépítésű, demokratikus, életképes Jugoszlávia megteremtésének lehetőségét. Ennél bátrabb előrejelzésre e pillanatban nem vállalkozhatom. Programok gyártásához mindig is nagyon értettünk. A Jugoszláv Kommunista Párt/Szövetség programja olyan jó volt, hogy egy betűt sem kellett rajta változtatni 1958 óta . .. 1990. július 24. JEGYZETEK 1 A kommunisták egyik legfőbb érve a többpártrendszer bevezetése ellen az volt, hogy az nemzeti homogenizációhoz vezet, aminek viszont Jugoszlávia földarabolása lenne az egyenes következménye. Érvelésük eleven cáfolatául egy egész sor párt — Jugoszláv Demokrata Kezdeményezés Egyesülete, Jugoszláv Munkáspárt, Jugoszláv Önálló Demokrata Párt, Jugoszláv Szövetség stb. — hangsúlyozottan jugoszláv beállítottságú, és az egységes Jugoszláviáért száll síkra. Abból indulnak ki, hogy Jugoszlávia soknemzetiségű közösség, amelyben szinte sehol sincsenek etnikailag tiszta területek, hogy egyes nemzetek több évszázaddal ezelőtt lakatlan területeken telepedtek itt le és elidegeníthetetlen jogokat szereztek az élethez, alkotáshoz, a saját vallásukhoz. Ezeket a nemzetiségileg vegyes területeket (köztük a magyarlakta Bácskát, Bánátot, Szerémséget és Szlavóniát is) tekintik politikai bázisuknak. 2 Horvát Demokrata Közösség, Horvátországi Magyar Néppárt, (A) Ruszinok és Ukránok Jugoszláv Szövetsége, Szerb Megújhodási Mozgalom, Szerb Szabadelvű mozgalom, (A) Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége stb. 3 Szlovén Szocialista Ifjúsági Szövetség — Liberális Párt * SZSZISZ — Liberális Párt 5 Bosznia-Hercegovina Szocialista Ifjúsági Szövetsége 6 Demokrata Megújhodási Mozgalom 7 Demokrata Megújhodási Mozgalom 8 SZSZISZ — Liberális Párt 9 Demokrata Fórum 10 Bosznia-Hercegovina Szocialista Ifjúsági Szervezete 53
