Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Szilágyi Károly: Jugoszláviai alternatív mozgalmak
Valahányszor mosolyogni vagy fejcsóválni támad tehát kedve valakinek az alábbi programtételek egyike-másika olvastán, gondoljon arra, mennyire balkáni ez a Jugoszlávia, egyáltalán mennyire és mennyiben Jugoszlávia még ez a Jugoszlávia, gondoljon arra, hogy mennyire elszoktunk az igazi szabadságtól és demokráciától, mennyire most tanuljuk a polgári parlamentarizmust, békülgetűnk meg — váltakozó sikerrel — a másság, a másként- gondolkodás jelenlétével, gondoljon arra, milyen nagy úr a megszokás. Az előzményekről Nem mondok vele semmi újat: a jugoszláv alternatív szevezeteket, pártokat is értelmiségi körök kezdeményezték és ugyanezek vívták ki a polgárjogukat a tanuló ijfúság hathatós támogatásával, felhajtóerejével. A (részben) mögöttünk álló időszak politikai „játékszabályai” ismeretében nyilvánvaló, hogy „földalatti” megmozdulásként indult az egész, illegális szerveződéssel és szamizdatokkal, legfőbb „boszorkánykonyhája” majd intézményes „gazdája” pedig a Szlovén írók Egyesülete és a Mladina nevű ljubjanai ifjúsági lap szerkesztősége volt. A mozgalom kezdettől fogva a veszélyeztetettségérzetböl táplálkozott — nemzeti létüket, anyanyelvűket, kultúrájukat és államalkotói szuverenitásukat érezték veszélyeztetve a szlovének —, erőtartalékait pedig a kommunista uralommal szemben mind hangosabbá váló elégedetlenség képezte. A mozgalomnak kétségkívül óriási lökést adott a Jugoszláv Kommunista Szövetségben bekövetkezett ideológiai összetűzés (az „egységességért” síkraszálló szerb, illetve a bolsevista hagyományoktól szabadulni igyekvő és az unitarizmus veszélyétől tartó szlovén és horvát vonal között), továbbá a lényegbeli eltérés a koszovói kérdés megoldásának elképzelései körül, és — nyilván ezt kellett volna első helyen említenem —, a katasztrofálisan romló gazdasági helyzet, a szédítő infláció és a kiútkeresésben mutatkozó homlokegyenest különböző koncepciók. Nem kis mértékben segítették ugyanakkor kibontakozását a Kelet- Európában lezajlott gyengéd és véres forradalmak is (a peresztrojkát is, a csehszlovákiai, magyarországi és romániai történéseket is a maguk „dialektikus” lefolyásában szemlélve természetesen). Közben igencsak megszaporodtak az alternatívok a szervezetek számát és tömegességét tekintve is. Szlovénia majd Horvátország után sorra alakultak a jellegükben részben „összjugoszláv”1, nagyobbrészt azonban inkább nemzeti alapon szerveződő, elnevezésükben pedig többnyire demokratikus, radikális, liberális vagy zöld szervezetek, szövetségek, egyesületek, majd pártok Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában, Szerbiában és Crna Gorában is. És, ami még a számbeli növekedésüknél is fontosabb, rohamosan szélesedett a társadalmi összetételük spektruma: a fiataloktól és értelmiségiektől kezdve a parasztokon, kisiparosokon, vállalkozókon stb. át a nyugdíjasokig (!) szinte minden réteg képviselteti magát bennük. Érdekes és nyilván alaposabb elemzést igénylő körülmény viszont, hogy a munkások — az egy (meglehetősen gyengének tetsző) Jugoszláv Munkáspártot kivéve —, mintha kimaradtak volna az egészből. (Arra alkalmasint már rájöttek, hogy „élgárdájuk”, a Kommunista Szövetség rég nem az ő pártjuk immár, sokat emlegetett „osztályöntudatuk” is megingott, és a jelek szerint tisztában vannak azzal, hogy osztályként, történelmi küldetésű osztályként immár deklarative sem jelképeznek tovább jelentékeny politikai erőt, úgyhogy ők is, az alternatívok többsége is egyrészt a szakszervezeti szerveződésben, másrészt a helyi önkormányzat polgári szervezeteiben látják jövőbeli érdekvédelmüket és politikai képviseltetésük megoldását.) A köztársasági alternatívok közül talán a szerbiaiak felfutása volt a legtöbb akadállyal megtűzdelve, s itt észlelhetők a legmeredekebb szélsőségek is. Tény, hogy szinte kivétel nélkül mindegyikük programja magán viseli az illető köztársaság, népközösség történelmi, nemzeti, gazdasági, kulturális és mentalitásbeli sajátosságait, ami nemcsak az előző időszak (látszólagos, hirdetett) monolitizmusával szembeállítva érdekes a maga sokszínűségével 40
