Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 11. szám - Milovan Danojlić: Levelek Amerikába (Szilágyi Károly fordítása)

ahogy a századelőn az anarchisták csinálták, vagy Amerikában a mormonok, később a zsidók a kibucokkal, s végül a hippik a maguk közösségeivel. A mormonoknak átengedték a kontinens egy bizonyos részét, boldoguljanak a maguk módján, a többi polgárt meg, aki nem tart igényt az efféle boldogításra, hagyják békén. Képzeld el, mivé lett volna Amerika, ha az utahi csodabogarak minden tagállamban hatalomra jutnak! Európának e részén nagyjából ilyesféle kísérlet folyik.

A fordulat önnön ellentétévé lett, ravasz dolog ez a történelem, önmegtagadásával újítja meg a mozdulatlanságba dermedt rendszert. Ha nem törekedne másra, a meglévő ellenkezőjére, akkor is elcsökevényesedne és elhalna. A megújhodáshoz szét kell időnként feszítenie önnön keretét. Minthogy pedig mindig akadnak olyanok, akik lelkesen szegődnek holmi cifra hazugságok nyomába, a történelem mindig talál magának annyi segítséget, amennyi a régi bőre levedléséhez kell. Az emberek különösen azokat a hazugságokat imádják, amelyek végső megváltást ígérnek.

Elviselhető az a világ lenne, amelyben a gonoszok nyíltan hirdetnék a galádságot, s a gyávák büszkélkedhetnének a félelmükkel. Amíg ide el nem jutunk, nincs más hátra, csak a találgatás, hogy ki miért hazudik, illetve mit akar a hazugságával mondani.

Ez a hazugság emberibb az igazságnál. Nemes is. Az ostobaság is áraszt vagy legalábbis táplál bizonyos fajta nemességet, kedves Petrovicom. Sokan hitték e században, hogy meglelték az emberi boldogtalanság ellenszerét. Tévedtünk, grácia árva fejünknek, könyörögnek most, az utóbbi időben; valamiben csak hinnie kell az embernek. Valamiben talán igen, de nem mindenben. Nem minden vallás érdemli ki a megbecsülésünket és bámulatunkat pusztán attól, hogy vallás.

Ez a Valami a maga kárán tanul. Csak baklövés árán tud eljutni egy-egy helyes felismerésig. Mire kilövi az összes bakot, ő lesz a bölcsek bölcse. Az egyszerű ember elfogadta a tévedés szükségszerűségét; az egykoriakkal ellentétben a mai melléfogások véletlenek és elkerülhetetlenek, tehát csínján kell bánni a leleplezésükkel. Az új tévedés végtelen jóindulatból fakad, míg valamikor fordítva volt: annak idején jó dolgok is születtek merő rosszindulat nyomán.

Tegnap éljen, ma le vele, s mindig igaza van. Látszólagos következetlenségben megnyilvánuló bámulatos következetesség.

Állandóan új utakat vágnak. Sehol annyi út, mint az úttalanságban: itt minden irányban nekivághatsz, minden ösvénytől megváltást remélhetsz.

Ömlik a meddő eső, a hóolvadásra jövő, mossa le a kormot a fákról. Nagy, lusta cseppek hullanak ágról ágra, egyenletesen. Várunk. Magunk sem tudjuk, kire, mire, egyszerűen jólesik a várakozás, félelemmel sem tölt el bennünket. Jövőnk ilyesformán jelzi jöttét, mint ez az Isten tudja hányadszor ismétlődő eső egy névtelen év kezdetén, mely megszokottsá- gával Isten tudja melyik jövőbeli, el nem következendő évet jelzi. Ezen a senki földjén, itt terem egyedül az igazság; az igazság pedig az, ami megmarad, miután a gondolat megszabadult az ésszerűség és haszonelvűség koloncától.

Ez tizenkilenc, az egy híján húsz, mondják a balga kishitűek. Te meg én tudjuk, hogy nem így van: az jobb volt odaát, bár nekünk az is rossz volt. Ami ott rossz volt, itt is megvan, ami itt rossz, ott olyan nincs. Bekukkantottunk mindkét világba, megismertük az egymást kölcsönösen kizáró erényeket és az egymást kölcsönösen kiegészítő bűnöket. Tudod, mit vesztesz, ha belenyugszol abba, ami ott van, s jó, hogy sohasem fogod megtapasztalni, mit nyernél, ha hazajönnél. Okos ember vagy te, mindig is okosabb voltál, mint én: leültél, latolgattál, aztán csendben felhagytál a terveiddel. Három éve egy szóval sem említed már a hazatérést.

Sokért nem adnám, ha már holnap meghazudtolnának az események és kiderülne, hogy tévesen, elhamarkodottan ítéltem. Nincs kizárva, hogy már ma, ebben az órában, érik valahol valami titokban. Öreg vagyok, nem segíthetem már azt a valamit kibontakozásában, másutt, másra fecséreltem el az erőmet.

Világvége? Nem hiszem, hogy pont bennünket érne a megtiszteltetés, hogy egy ilyen fenséges jelenet részesei legyünk.

15