Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 10. szám - Szőcs Géza: Kitömött utcák, hegedűk (kisregény-töredék)
— Tételesen semmit. Mindenesetre finnül a tündér szó, amit így írnak: tytar, azt jelenti: valakinek a lánya. Tyttärentytar: lányának a lánya. A -tar és -tár egyébként a finn istenlányok névképzője. Kuutar a Hold tündére, Paivatar a naptündér. Finnül Kuu a Hold, Paiva a Nap. — Az imént említette, hogy Gyulafehérváron. . . hogy volt? — Marosnémeti és nádaskai gróf Gyulay Ferenc alezredes, később császári és királyi altábornagy, az 51. számú gyalogezred tulajdonosa írja naplójában — ezt a részt Pais Dezső tette közzé —, hogy 1703. szeptember 23-án a Trieszt felől délnek nyomuló sereggel velencei területre ért, egy Baton nevű helyre. Főparancsnoki szállása egy emlékezetesen szép kertben álló kastély volt. Erről a kertről azt mondták neki — most idézem —, hogy az a kert, azholott Argerus lakott és ezen kertből ment volna el Argerus a tündérleány után bujdosni és így ment volt Erdélybe, az Feketevárosba. Az ottani nemes urak erről a Feketevárosról faggatták Gyulayt... — Dehát Erdélyben nincs Feketeváros. . . — ... az alezredes pedig elmondta nekik: Feketeváros köveiből épült föl Gyulafehérvár. És valóban van rá adat, hogy a rómaiak által Apulumnak mondott várost a magyar hódítás után Feketevárosnak nevezték. Magaslaton fekvő részét Gyula vezér kerítette el várfallal, s azóta nem is nevezte senki a helyet Feketevárosnak. Az új település napnyugat fele, a szőlőhegyek irányába kezdett terjedni, a régi város pedig elpusztult. ^ Mindehhez pedig még három adat kívánkozik. Az egyik, hogy a közeli Kecskekő várát a hagyomány ugyanúgy Tündér Ilona birtokának mondja, mint ezt a Feketevárost. A másik adat, hogy a tündérek — ezt már Ipolyi Arnold följegyzi — nyáron olyan városokban laktak, amit változóhelynek vagy feketevárosnak neveztek. Harmadszor pedig az Árgírus-história egy homályos jelenete utal arra, hogy a királyfi s a tündér lakodalmára az olasz krónika szerint is — hiszen Gyergyai olaszból fordította — valóban Erdély földjén került sor. Ez a Gyergyai, vagyis inkább Görgei Albert nyilvánvalóan nem erdélyi ember volt. Ez a magyarázatból látszik, amit ahhoz az epizódhoz fűz, mikor az esküvőn Árgírus háromszor arcul üti menyasszonyát. Az indoklás úgy szólna, hogy a tündér is megpofozta a szolgálókat. Meg hogy csak próbára akarta tenni a tündér szerelmét, azért ütötte meg nyilvánosan. És ez utóbbi magyarázat, mint egy szokás magyarázata, talán nem is járna messze az igazságtól. Ugyanis itt egy szokásról van szó. — Szokásról? — Gyergyai magyarázatot keres, mert nem tudja — és ez bizonyítja, hogy nem idevalósi —, hogy Érdélyben, és az egész Földkerekségen csak itt, a menyasszony háromszori arculütése... az, hogy a vőlegény háromszor arcul üti. .. az itteni nemesek lakodalmi szokásai közé tartozott. — Hát, ez így nagyon szépen hangzik. Kiderülne belőle, hogy az Árgírus-törté- net tündérét nemcsak a népképzelet kényelmessége azonosította utólag Tündér Ilonával, vagyis az erdélyi tündérkirálynővel. Hanem a gyökerek mélyebbek, legalábbis rejtettebbek. Másfelől viszont: ha jól értem, Gyulay ezredes ott járt volna személyesen, abban a palotakertben, ahonnan Árgírus elindult... — Chiusa és Verona között, az Ádige jobb partján, annak legnyugatibb kanyarulatában, közel a Garda-tó partjához. 10
