Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 10. szám - Szőcs Géza: Kitömött utcák, hegedűk (kisregény-töredék)
talán azt is hinném: fiát alkalmasint már rég utolsó útjára kisérték egy estén, miközben valamilyen barbár rítus torokhangjai teletűzdelték esetleg a sötétséget kétkedéssel. De mindennek igazából semmi köze ahhoz, amit most mesélek. A szántóföldről kijutottam a legelőre. 4. A STREKK A szántóföldről kijutottam a legelőre, jólesett a nedves fű, nyugalom költözött a szívembe és egyszercsak oda is értem a sínekhez. — Itt vagyunk a strekknél — mondtam. Nemsokára átrobogott egy vonat. Benne ült Esterházy Péter, s ebben a pillanatban még nem sejtette, hogy évekkel később valaki képeslapokat fog neki küldözgetni a világ minden sarkából. Ez a valaki én voltam majd. Elsétáltam a talpfákon a székelykocsárdi sorompóőr házikójáig. A sorompóőrt úgy hívták, hogy D. Jenő, s régóta ismertem. Bekopogtam hozzá és elég hosszú ideig ott maradtam nála, összesen talán másfél évig vagy kettőig. Mikor ez az idő eltelt, megkértem D. Jenőt, hogy állítson meg nekem egy vonatot. 5. A PATAK Megkértem D. Jenőt, hogy állítson meg nekem egy vonatot, és tényleg meg is állított egyet: tehervonat volt. Úgy közeledett az éjszakában, mint egy csillag, és mikor megállt mellettem, annyira fényes, sötét, meg nem érthető, fölemelő, fenyegető és sokat ígérő volt, mint egy új élet születése vagy mint valami súlyos eskü, épp a kimondás előtt, a fogsor zárt satujában. Kudsirba akartam eljutni, a vízgyűjtő medencéhez, s az onnan lejövő patakhoz, mely néha beleszeret egy-egy kislányba, azokba, akikből később szépasszony lesz — vagy lehetne, ha a patak nem ragadná magával őket: mert akit sikerült elvinnie, azt addig öleli, mint a medve, sodrával, köveivel, addig simogatja tajtékkal, örvényeivel, amíg a gyermekben föl nem ágaskodik a megsemmisülés nagy tollas, szárnyas állata, gerince mentén egy folytonos villámcsapással. Ez a patak is én voltam. Aztán elindultam a vonathoz. Mielőtt felültem volna rá, sárga krétával fölírtam a kocsárdi állomás falára néhány szót, s a hónap nevét, amelyben születtem. Vonatra szálltam; az egész történés izgalommal töltött el. 6. A TÖRTÉNÉS Az egész történés izgalommal töltött el. Fölmetszettem a történés felszínét, szétfeszítettem a rést és figyelmesen körülnéztem benne. 3
