Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 10. szám - Szőcs Géza: Kitömött utcák, hegedűk (kisregény-töredék)
Szőcs Géza Kitömött utcák, hegedűk A-z 1970-es években egy alkalommal Marosvásárhelyen ebédeltem a Maros nevű vendéglőben és odalépett hozzám egy színész barátom: — Álmodtam valamit rólad. Egy könyvesboltban Hajdú Győző volt az elárusító. Kérdeztem tőle, van-e Szőcs Géza-kötetük. — Volt? — Akkor elővett négy könyvet és letette őket elém. Én emlékeztem rá, hogy csak három köteted jelent meg. De a negyedik? Valami roppant kusza ábra volt a fedőlapon, vörhenyes, rozsdás színekben. Mihez hasonlítsam? Töprengett. — Ilyen lehet a dél-amerikai őserdő talaja, nagyítón nézve. Vagy egy vöröshan- gyaboly keresztmetszete. — És mi volt a címe? — Elfelejtettem! Három szóból állott. Az első és a harmadik hosszabb volt, mint a középső, de nem tudtam megjegyezni őket. Fölvettem a könyvet és találomra belelapoztam. Lapozgattam. Beleolvastam és felkiáltottam! Tovább lapoztam és újra! — Miért? — Tudod miért? Azért, mert kiderült belőle! Azért, mert ebből a könyvből kiderült! — Mi? — Nem emlékszem! Csak arra, hogy kiderült. Arra, hogy most aztán. . . — És nem vetted meg a könyvet? — Nem. Gondoltam, te majd úgyis adsz. — És egyáltalán semmire nem emlékszel belőle? — Semmire. — S hogy miről szólt a könyv? — Most aztán mindenki láthatja. . . — Mit? — Ha tudnám! — A címe? — Három szó. A fedőlapja rozsdabarna. — És magából a könyvből? Egyetlen mondatra sem emlékszel? — Nem. Egyetlen szóra sem. 1
