Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Borzák Tibor: Egy másik ütközet (Bártfai Szabó László két évtizedes könyvkiadási kálváriája)
nyeget eldöntő álláspontunkat minősíti még, hogy az írás szerkezetileg bonyolult, nehezen áttekinthető. A közbeiktatott dokumentumok (amelyekhez a szerző vissza-visszatér), a jelentések és a személyes élmények nem állnak össze egységes egésszé. A mű eltér az emlékezések természetes időrendjétől, a doni katasztrófa eseménysorrendjét csak lazán követi (ami ebben az esetben igen súlyos hiba, hiszen köztudomású, hogy szinte óránként változó helyzetben mulasztottak el az intézkedni hivatottak olyan intézkedéseket, amelyekkel legalább csökkenthették volna az óránként ezrekben kifejezhető emberveszteséget). Ilyenképpen az olvasó az egyes dokumentumok és a személyes élményanyag között nem leli meg az objektív kapcsolatot. Kéziratát egyidejűleg visszaküldjük. Üdvözlettel: Kardos, sk.” — Tekintve, hogy a levél szelleme, hangvétele, katonai-szakmai megállapításai és minden bíráló szava kiáltó ellentétben áll a korábbi véleményekkel, legfőképpen a Hadtörténeti Intézet megítélésével és dr. Tóth Sándor hadtörténész megnyilatkozásaival, a levél másolatát megküldtem a Hadtörténeti Intézetnek, Tóth Sándor alezredesnek címzett, meglehetősen indulatos hangú levelem kíséretében. A „pohár” ismét betelt. A Magvető kioktató levele nyomán bekövetkezett a második „mélypont”. 1977—1979 — Megint eltelt három esztendő, mire megint csak véletlenül újabb „impulzust” kaptam. Furcsa módon az ösztönzés most külföldről, Olaszországból érkezett. Meg kell magyaráznom. Századommal 1942/43 telén a szomszédos „Tridentina” olasz alpini hadosztály sávhatárának közvetlen közelében voltam „téli szálláson”. Visszavonulásunk az olasz hadosztály, illetve az egész olasz alpini hadtest visszavonulásával egyidőben kezdődött. Nagyon érdekelt, hogyan alakult a velünk teljesen azonos körülmények között, ugyancsak végzetes veszteségek mellett visszavonuló olasz hadosztály sorsa és hogyan írnak erről a háború után visszaemlékezéseikben a túlélők Itáliában. (Értek olaszul, 1940-ben katonai tolmácsvizsgát tettem.) Rövidre fogva „nyomozásomat” (amit elősegített az 1976-os olasz- országi utazásom) megtudtam, hogy az ilyen tárgyú megszámlálhatatlan olasz könyvek közül Giulio Bedeschi milánói orvosprofesszor Százezer jégcsajka (Centomila gavette di ghiaccio) című könyve kimagasló sikert ért el. A könyv 1963-ban jelent meg és 1975-ig 56 (!) kiadást én meg, több mint egymillió példányban. Különkiadás jelent meg az iskolák számára (!). Lefordították francia, spanyol és portugál nyelvre. A szerző tartalékos orvos hadnagyként élte át a doni eseményeket a „Julia” olasz alpini hadosztály egyik hegyiágyús ütegénél. írtam a szerzőnek, aki 1977 nyarán a nevemre dedikált könyvét baráti és bajtársi ajándékként elküldte. Azonnal nekifogtam és a könyvet lefordítottam. A fordításom egy példányát — hatósági engedéllyel — ajándékul elküldtem a szerzőnek, aki megható levélben köszönte meg munkámat. — Ma is tartó levelezésünk során megírtam az orvosprofesszornak, hogy az ő „Csajkájához” hasonló visszaemlékezést állítottam össze én is, és ebben leírtam egy igen kedves epizódot, amikor a németek atrocitásai után az olasz katonák a dermesztő éjszakában helyet szorítottak nekünk egy kis faluban, ahol a négy nap óta tartó szakadatlan menetelés és harcok miatt holtfáradt katonáim pár órát pihenhettek. Bedeschi doktor azonnal válaszolt és felajánlotta, hogy az általa szerkesztett, hét kötetre tervezett (melyből 3 kötet már megjelent) II. világháborús „tanúvallomások” sorozat előkészités alatt álló Orosz front: én is ott voltam c. kötetébe az epizódomat — az olasz tisztek és katonák visszaemlékezései között — besorolja, ha ehhez hozzájárulok. Küldjem el az olaszra lefordított szöveget. A Szerzői Jogvédő Hivatal Nemzetközi Főosztálya útján beszerzett engedélyek — köztük a Hadtörténeti Intézeté — után a szöveget elküldtem Milánóba Bedeschinek. Közölte, hogy a szóban forgó kötet megjelenése 1981-ben várható. — Amikor az olasz könyv lefordításán dolgoztam, arra gondoltam, milyen rendkívül érdekes az azonos politikai és katonai presszió alatt állt magyar és olasz csapatok helyzetének, a katonák magatartásának, mentalitásának, hangulatának, akkori gondolatvilágának, az alsó és felső katonai vezetés színvonalának és tevékenységének összehasonlítása az 62
