Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Fábián Ernő: A racionalizmus viszontagságai (Nemzet, nemzetiség, demokrácia Jászi Oszkár gondolkodásában)

36. U. o. 124. old.

37. Lukács György: Hozzászólás a nemzetiségi kérdés vitájához. A Vasárnapi Kör. Bp., 1980.

38. U. o. 295. old.

39. Lukács György és Jászi Oszkár egymással nem rokonszenvezett. Jászi Naplójában (1918) fanatikusnak, „megvadult esztétának” nevezte Lukácsot. „Az egykori spirituális ( = idealista) filozófus — írta — nem képes az árral megbirkózni”, reformjai „légüres térben végzett kísérletek” (Kritika 1982. 8. sz.), 1947-ben Jászi mindkét oldaltól elfordulva sem Lukácsot, sem pedig Mindszentyt nem tekinti olyan faktoroknak, akik politikai tevékenységét befolyásolhatnák. Lukács György sem volt elnézőbb. Jászit: „nagyon zavaros és elméletileg nagyon kevésbé tehetséges embernek tartottam mindig” (Új Symposion, 1981. szeptember, 319. old.)

40. Kun Béla: Válogatott írások és beszédek. Bp., 1966, I. k. 290. old.

41. LÖM Bp., 1976, 48. k. 246. old.

42. LÖM Bp., 1972, 31. k. 166. old.

43. Lukács György: A társadalmi lét antológiája. Bp., III. k. 346. old.

44. Lásd Heller Agnes: A szükségletek jelentősége és jelentése Marx gondolatrendszerében. Híd 1982, 1—5. sz. „Az, hogy Marxnak két — különböző — ellentmondásos elmélete van ... zsenialitásának egyik legragyogóbb bizonyítéka.” Marxnak halhatatlansága „ebben a zseniális inkoherenciájában gyökeredzik.” 516. old.

45. Jászi Oszkár: A történelmi materializmus állambölcselete. Bp., 1908. 74. old.

46. U. o. 114 old.

47. U. o. 180. old.

48. Bernstein előadását magyar nyelven lásd: Hogyan lehetséges tudományos szocializmus? Medvetánc 1984. 4.—1985. 1. sz. idézet 145. old.

49. Kritika, 1982, 8. sz. 5. és 16. old.

50. Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás. München, 1969, 120. old.

51. Jászi Oszkár: Marxizmus vagy liberális szocializmus. Magyar Füzetek könyvei 6. Párizs, 1983.

111. old.

52. U. o. 70. old.

53. U. o. 114. old.

54. U. o. 119. old.

55. Jászi Oszkár a Szovjetuniót nem tekintette a marxi szocializmus országának, hanem olyan „állami kapitalizmus”-nak, melyet katonai és rendőri diktatúrával vezetnek. Lásd: Aloktóbrizmus és bolsevizmus. Marxizmus vagy liberális szocializmus. Párizs, 1983.

56. Jászi Oszkár: Újabb adalék a bolsevizáló lélek természetrajzához. Marxizmus vagy liberális szocalizmus. Párizs, 1983.

57. Ezekben az évtizedekben nemcsak a Habsburg-ház egyszerű visszahozatala került szóba. Grátz Gusztáv a Monarchia korszerű restaurálásával kívánta Európa megbomlott hatalmi egyensúlyát helyreállítani. Ideológiája szerint a Duna és a Kárpátok térségében élő népek történelmileg és gazdaságföldrajzilag predesztináltak a nemzetek feletti államiságra. Az etnikai helyzet is egy szupranacionális (legitim dinasztia) kapcsot kíván. Magyarország német megszállása után (1944) Gráth Gusztávot a nácik deportálták. Erről lásd Günther Shödl: Magyar politika túl a nacionalizmuson és a nemzeti államon. Történelmi Szemle 1986. 1. sz.

58. Lásd Kolozsváry B. Sándor: Kisebbségben — belülről és kívülről. Adalékok Jászi Oszkár romániai kapcsolataihoz. Századvég 1987,4—5. sz. és lásd Balázs Sándor már előbb említett tanulmányait.

E kérdéshez kapcsolódik Litván György beszélgetése Illyés Gyulával. Kortárs. 1983. 11. sz. Jászi Oszkár és a Kisantant. Beszélgetés Hajdú Tibor történésszel. Magyar Hírlap, 1982. április 17.

59. Jászi Oszkár: A szabadság értékéről. Marxizmus vagy liberális szocializmus. Párizs, 1983.

60. Jászi Oszkár: A nemzeti államok és a nemzetiségi kérdés. Bp., 1986, 218—219. old.

61. Jászi Oszkár: A Habsburg-monarchia felbomlása. Bp., 1982, 334. old.

62. Egy pillanatig sem képezheti vita tárgyát, hogy a két világháború között az erdélyi iranszilvaniz- mus a legigényesebb kritériumok szerint is demokratikus ideológia volt, s mint ilyent, a kisebbségi demokratikus ideológia modelljének lehet tekinteni.

Bizonyos értelemben a transzilvanizmus Jászi ideológiájával — demokratikus tartalmát és humanizmusát tekintve — rokon jelenség.

A transzilvanistákkal ellentétben a Magyar Kisebbség és köre fenntartásokkal nézte Jászi elméleti és politikai tevékenységét, valószínű (ez bizonyításra vár) az októbrista politikához való ragaszkodásáért. A Magyar Kisebbség T. T. signummal recenzálta Jászi tanulmányát Revolution and Counter Revolution in Hungary with and Introduction by. R. W. Seaton Watson. London, 1924.

56