Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Lipcsey Ildikó: Erdélyi olvasónapló (Páskándi Géza: Az ámyékfejtők - Köteles Pál: Búcsú Erdélytől)
1918-ban összesen 3302 magyar iskolai egység volt Erdélyben. Ebből az 1928/29-es tanévben 18 óvoda, 1168 elemi, 58 középiskola, összesen 1244 iskola maradt. 1935/36-ban, amikor ismét a liberális párt került kormányra, már csak 16 óvoda, 921 elemi és 52 közép-, összesen 991 iskola tanítási nyelve volt magyar. 1945—1956 között javult a helyzet. 1948-ban 2099 óvodája és elemije, 145 közép- és 8 felsőfokú, összesen 2265 iskolája volt a Romániában élő magyaroknak. Az 1951/52-es tanévben ez így módosult: óvoda, elemi: 2267, középiskola: 72, felsőfokú: 3 önálló és 5 tagozatos, összesen: 2347 iskola. Ez a szám az 1956/57-es tanévben 100-zal kevesebb volt, 1967/68-ban pedig már csak 1480 óvoda és elemi, 137 közép- és 3 felsőfokú iskolai egység maradt meg, összesen: 1620, alig valamivel több, mint a liberális kormányok magyarellenes, asszimilációs politikája idején. 1970—77-ben 800 új magyar iskolai létesítmény adott helyet a magyar tanulóknak, ez 955 óvodát, 1337 elemit, 25 líceumot, 81 pedagógiai iskolát és egy egyetemet jelentett, összesen 2400 oktatási intézményt. A következő két adat viszonylag kedvező képet mutatna, ha nem tudnánk, hogy ekkor már nem tüntették fel, hogy önálló iskoláról van-e szó, vagy csak a román iskolában működő egy-két párhuzamos magyar osztályról. Az 1973/74-es tanévben 1071 óvodában, 1335 elemiben, 128 közép- és 2 felsőfokú, összesen 2536 iskolában és osztályban tanulhattak magyarul. 1978/79-ben valamivel kevesebben: 2476 iskolában és osztályban. Jobban tükrözi az anyanyelvű tanulási lehetőség csökkenését a magyar tanulók száma. Az 50-es években 200 000-en, 1976-ban 171 974-en jártak magyar elemibe, 25 417- en magyar középiskolába. 1986-ban 60 616-an tanulhattak magyar általános iskolában és 16 973-an középiskolában. Tehát 1976—1986 között a magyarul tanuló általános iskolai tanulók száma 25, a középiskolában tanulók száma 45%-kal csökkent! 1973-tól ugyanitt több iskolareformot vezettek be. Az 1973/278. számú törvény előírta, hogy csak 25 tanuló esetében indítható nemzetiségi elemi és 36 tanuló esetében középiskolai osztály. (Az 500-2000 fős falvakban alig van ennél több iskoláskorú gyerek.) 1971-ben a magyar líceumok 70%-a szaklíceummá alakult át. 1973 őszén határozatot hoztak, hogy az új tanévtől csak román szaklíceumokat indítanak. Három év leforgása alatt így a magyar líceumok 70%-a román lett, egy-két magyar tagozattal. Az RKP 1974 áprilisában hozta nyilvánosságra álláspontját: „Azok, akik olyan makacsul szorgalmazzák az anyanyelvi oktatást, még mindig a régi egyenlőtlenségi állapotból származó régi mentalitások rabjai.. . egyeseknek még az a koncepciójuk, hogy lényeges az, milyen nyelven tanulnak.” 1977-re a korábban a hatalommal szemben taktikai megfontolásokra hivatkozó, joviális nemzetiségi vezetők végre felébredtek, de a román pártvezetéshez intézett memorandumaik, hivatkozásaik az alkotmányra, törvényességre már nem találtak meghallgatásra. * * * Kérdezgettük magunktól: mi késztette Köteles Pált, az értelmiségit, hogy felrúgja az írástudó és népe közötti íratlan szövetséget, és elhagyja szülőföldjét? Mi kényszerítette, mikor tudván tudjuk, ő is ellene van az emigrációnak — egy esetet kivéve: ha az életről van szó. Életről? Igen. És ez a mentsége Isten és ember előtt. Mert nem kevesebbet vesznek el az embertől, ha megfosztják őt és utódait az anyanyelvtől, mint magát az életet. Az író tehát magával hozta emlékeit. Maradtak a fák, kövek, emlékhelyek, templomok — maradt a szülőföld. Akárhogyan is történt... Egy újszülöttet mindig megment a fáraó leánya; egy kisdedet mindig kimentenek a betlehemi gyermekgyilkosság elől; egy Igaz minden pogromot túlél, mint a yorki Lévy rabbi unokája; egy tanú minden véres csatából kiverekszi magát társai holtteteme alól; egy menekülő Alexandretteből mindig eljut a Musza Dagra; egy ember minden nemzetgyilkosság után megmarad, és elveti új nemzedék magját; nem a bosszúra int minket Köteles, hanem a megbocsátásra. (Eötvös Könyvek, 1988.) 80
