Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Mészáros Sándor: Hangok az önlehallgatóból
Mészáros Sándor Hangok az önlehallgatóból „Remélhetőleg elmúltak már azok az idők, amikor még védelmezni kellett a kormány önkénye és korruptsága elleni biztosítékok egyikét, a sajtószabadságot. Feltehetjük, hogy ma már szükségtelen az ellen érvelni, hogy egy törvényhozó vagy végrehajtó hatalom — melynek érdekei nem azonosak a nép érdekeivel — előírhassa, s megszabhassa, milyen tanokat és érveket nem szabad hallania. Annál kevésbé kell itt a kérdésnek ezzel a vonatkozásával bíbelődnünk, mivel a régebbi szerzők gyakran és igen meggyőzően érveltek e tekintetben.” (John Stuart Mill, 1859) M JL v -Aegkérem a burzsoá liberalizmus trubadúrjait, feltűnés nélkül hagyják el a termet! Vagyunk már így is elegen. Mikrofonpróba. Egy-két-há... Nevét, ki diccsel, I love Jagoda. Fejére szól, ki. .. — Valahogy azóta sem tudjuk másképp elképzelni álmát, mint rossz lelkiismeretű forgolódást a hencseren. Pedig. Pedig, állítólag megesett, hogy durmolt, mint a medve. Nyilván, tél volt. Behívattak. Úgy értve, kegyeskedtek fogadni. Másfél év után, ezerkilencszáz- nyolcvannégyben. Ehhez előbb rendre telefonálni kellett, ezt viszont levélben lehetett kérni, és amire folyamatosan nem válaszoltak. Nehéz gőg és fölény nélkül elviselni, ha nagyon igazunk van. Kornél századosnak jó napja van. Miközben vele beszéltél, nem tudtad elhessegetni azt a gondolatot — hess, te ronda dög! —, hogy ő azért mégiscsak az volt. Mint egy kiérdemesült madame. De ezért most te szégyenkezel, szemben ülsz vele és kulturáltan, sőt nagyvonalúan beszélgettek. „Ne tessék összekeverni az etikát az etikettel, hehe!” Miért ne változhatott volna meg? „Inkább lesz Ankarában török követ, mint Szibériában követ török.” Jó, mi? Am ugyanezzel a romantikus hevülettel hozzátetted magadban, hogy feltehetően emberek ezreit nyomorította meg szellemileg, erkölcsileg. És fizikailag. Lerugdosta a veséiket. Igen, szó szerint ilyen nevetségesen rémes dramaturgiával gondoltad, lerugdosta a veséiket. Kultúrávó: kancsuka és aufklerizmus. Vagy fordítva, a sorrendet ki kell írni. Ekkor fel kellett volna állni, és hanyag eleganciával távozni. Nem, köszönni mindenkinek lehet. Agyő, drágám. Ehelyett tehetetlenül és jól felfogott érdekedben még félórát maradtál. Ezalatt behozták a kávét és a ropit. „Mindenesetre, az 10
