Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Tornai József: A Hívó Hang; Aludt anyám, aludt a domb; Mint viselős anyánk; Ujjgyakorlat (versek)
Aludt anyám, aludt a domb Kutyák aludtak a fűben, háromszor rebbent a szívem. Valami hívott, kért, suttogott: gyere csak, várnak rétek, vadonok! Aludt anyám, aludt a domb, bagoly-szárnyas éjszaka volt. Valami mozdult puhán-fehéren, szirom-suhanás dermedő kézen. Mályva-szemű kísértetek vitték a fiú-lelkeket : elvitték holdas, puszta világba, ahol a csönd az isten álma. (1942—1988) Mint viselős anyánk Izzik a vágy föl-fölvillanóan : valaki jön majd, aki szeret, fáradt húsomat leveti rólam s egy madár a lomb fölé lebeg. A tökéletes csöndet hallgatom, nyugalommal csordultig a fák. Elér egy arc-olvasztó fuvalom s hord az isten, mint viselős anyánk. (1948—1988)
/
