Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Ladik Katalin: A sziget meleg, véres bőrt húz; Tavaszi reggel a Pokol szigetek egyikén; Lárvák az égi selyemből (versek)

A szikla alatt a sóvárgástól

az utolsó csillag is kifolyik szemgödreiből.

Vak szörnyeteg a tükörben.

A parton hajnalt cipel egy ember.

Izzadt szárnyain rózsaszín cseppek.

Jerolim! Indul az első csónak a Pokol szigetekre.

Lárvák az égi selyemből

Este van, ragadós.

Nyugat felől, ahol a blúzok sorakoznak

piciny hernyók, drága ékszerként a húsba marnak.

Valami belső só erejétől a lárvák életre kapnak s a nyirkos selyemből kiszűrik a kéket.

Az olló! Véres lepedőket szabdal, gőzölgő húsdarabok tornyosulnak az égen. Körmök.

Letépik az égről a selyem kötést.

3