Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Zelei Miklós: Pusztai öldöklés
vagy fél év múlva, de lehet, hogy több is, akkor jött a rendelkezés, hogy be kell vinni őket Majsára, a fölsővárosi temetőbe. Nem maradt semmink, mindent leégettek a románok és akkor még Majsának volt pofája, hogy a kivégzettek családjától kunyoráltak, járuljanak hozzá az eltemetéshez. A két lovon indult ki, hogy azokat megmentsék a románok kezibül. Ezen bukott az egész. Különben a románok a tanyákra nem jártak ki. Csak Majsán vótak. Azt megcsinálták, hogy kijöttek, összeszedték a lovakat, elvitték. Ugye, a magyar vesztes fél volt. Ide a szerb se járt. Olyan terület volt Pusztamérges, hogy ott volt Dél-Magyaror- szág szabadpiaca. Gyüttek le a pestiek. Árultak ott szalonnát, zsírt, dohányt, pálinkát meg minden szeszt. Cserélte a nép az élelmet az agyonvasalt ruhákra. Egy termelő ember magára vette, hozzáfogott dógozni, ráizzadt, megfeszült rajta, pár hét alatt szétment az az agyonvasalt ruha, amit zsírért, szalonnáért cserélt. így csapódtunk be. Ki volt fogyva ruhaanyagbul a nép, mert a háború alatt nem lehetett kapni. Hozták ezek a csoze pestiek, ezek a svercelők a rossz nadrágokat, vitték a zsírt, szalonnát. így lett ilyen ellentétes a népréteg egymással szemben. Ki a fene gondolta, hogy ez a pesti nép, akinek enni adtunk, ez lesz majd az ellenségünk. Jöttek, berúgtak és mondták, vasasok vagyunk! Va-sa-sok! A vörös katonaság az igen hitván banda vót. Még rosszabbak vótak, mint a románok. Nem tudom, miért vótak ezek itten? Jött a vörös katona, oda ahol ló volt, kocsi volt, és menni kellett vele tojást rekvirálni, baromfit, birkát. Ki kellett ereszteni a lovat az eke elül, és gyerünk rekvirálni. Ebből lett az a gyűlölet, hogy amikor a Rákosiék voltak is már uralmon, és nem volt a pesti népnek a szája szerinti élelem, mondták, hogy van a parasztnak, csak eldugja. Kár volt ezeket a pestieket beengedni a tanyába. Akkor, ugye, a termelőnek megvolt még az egyévi készlet. Disznóból, gabonából. Azelőtt úgy volt, hogy nyáron bekereste az ember az egész évre valót. És odament ez a csoze pesti, akinek egy kasnál többre való élelme nem volt sose. Meglátta, mekkora szalonnája van a termelőnek. Hű, hát a parasztnak ekkora rakás zsírja van?! Ekkora szalonnája?! És jöttek Pestről a vasasok, nézték a kamrát, mert azt mondta nekik Rákosi elvtárs, hogy a parasztnál minden a kamrába van. Szalonnából erdő, lisztes zsák teli. Azért nincs a pestieknek. És mindent elvittek. Két kiló lisztnél többet nem volt szabad tartani. Nem tudom, mit szólnának Újpesten a munkások, ha éjszaka hat halasi gazda betörne hozzájuk, és nézné, mi van a kamrában? Az adakozásban, amikor ötvenhét januárjában Pesterzsébetre, a Pacsirtatelepre vitték az élelmet, abba részt vettünk. De azt a Kisgazdapárt, Nagy Szeder István szervezte. Ki mit tudott, adott. És akkor ezek a vörösök még erőszakoskodtak is. Élessel lövöldözték volna a vadkacsákat, ha tudtak volna célozni. Többször volt, hogy ők a víz körül lövöldöztek, dolgoztunk valahol a lőhatástérbe, s hallottuk, hogy fütyülnek körülöttünk a golyóik. Mert vadkacsát akarnak enni. Bevonultak a Jenovay gazdaságba, irtó részeg volt az egyik. Azt mondta, hogy ő az atyaisten. Aztán olyan vitéz volt, hogy szétverte a puskáját egy nagy akácfán. Nem parancsolt annak senki. Aki velük volt tiszt, megmondta az én apámnak: nézze, ez olyan pünkösdi királyság, ezek kényszerből lettek katonák, nem sokáig fog ez tartani, ez a forradalom vagy mifene. Az egyik fiatalember itt a kömyékbül is beállt hozzájuk. A fehér kétszáz koronáért. Annyi volt a havi zsoldjuk. Meg egy majsai gyerek is beállt. A fehér kétszáz koronáért. A vörösök nyomtatták ezt a pénzt. Volt belőle bőven. A románok elfogták őket, megpofozták. Mondták nekik, na, kellett a sonkanadrág, a tányérsapka? Kellett a fehér kétszáz korona? Voltak abban az időben azok a priccses nadrágok. Azt emlegették nekik a románok. És csináltak ezeknek a csozeknak ketreceket. Az illető úr, akit belecsuktak, nem bírt benne se fölegyenesedni, se leülni. Azt mondták utána ezek a fiatalemberek, hogy olyan büntetés volt ám az, hogy hihetetlen. Amikor kinyitották, mintha egy malacketrecet nyírnának ki, kiesett belőle az úr, nem is bírt mindjárt felállni. Jobban megszenvedett, mintha nem tudom mennyi ideig, be lett volna zárva. Nem kellett egyet se bántani. Akit oda becsuktak, mindent bevallott. HATVANI ISTVÁN (76 éves, Kiskunhalas, Pirtó Hegy 31.) — Tizenegyen születtünk, kilencen voltunk akkor még élők. Hatvani Gábor, András, azt lőtték agyon, Etel, József, Béla, én, az István, Margit, Julianna, Sándor. Megvan-e kilenc? Meg. A két 89
