Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Zelei Miklós: Pusztai öldöklés
Í A géppuskátok rta: Hatházy Elemér 1. honvéd gyalogezredbeli főhadnagy Második és javított kiadás Kiadja a Honvéd Nyugdíjjárulék-alap.) Az 1919. augusztus 13-ikán Kígyóspusztán a Meszesék tanyájában legéppuskázott román katonákat a kiskunmajsai fölső temetőben temették el. Embermagas kőkeresztjük felirata: INRI DNIO ASA §1 ETERNA AMENTÍRE FRATII NO$TRI DE ARME KÄZUTI PENTRU PATRIE sub. ltk. DODU NEKULAI plot. LUNGU §TEFAN cap. MATEI MANOLE sold. HELGIU ION din Regimentül 6 Rosiori 13. august 1919. Nem messze tőlük fekszik a három kígyósi gazdalegény. A HAZÁÉRT HŐSI HALÁLT HALT: LUKÁCS PÉTER közvitéz 1895—1919 LUKÁCS JÓZSEF közvitéz 1898—1919 HATVANI ANDRÁS polgár 1901—1919 HATVANI GÁBOR (63 éves, Zsana, III. kér. tanya 77.) Nekem a nagybátyám Hatvani András. Jól emlékszem rá, ahogy az apámék elmondták a történetet. Ők 1914-ben jöttek ide lakni. Ide Zsanára. Itt volt százhúsz katasztrális hold föld, amit megvásároltak. Az én apámat már innen hívták be katonának, akkor volt tizennyolc éves, amikor katonának behívták. Aztán tizenkilencben lett ez a, úgy neveztük, hogy forradalom, kommunizmus. Ahogy az apámék elmondták, kétfajta politika volt. Voltak a vörösök, a fehérek. Az édesapám ahogy elmondotta, a fehérek voltak talán Szegeden. Ott voltak a románok is. Leverni, elnyomni az akkori kommunizmust, forradalmat. Az én apám akkorra leszerelt katona volt, géppuskás katona, irányzó volt, tizedesi rangfokozatban. És akkor bejöttek apámékhoz a fehérek. Be a tanyájukba. Egy főhadnagy volt köztük, a többi pedig altiszt. Összesen hatan. A tanya meg itt volt a szegedi kövesút mellett, ide énhozzám körülbelül egy kilométer távolságra. Most Valkai tanya. Bementek a fehérek, azok is parancsoltak, a vörösök is. Az apám meg tasla kalapban, mezítláb, ahogy a parasztok akkor gazdálkodtak. A fehérek adták az utasítást, hogy vigye át őket Öttömösre. Leszerelt katona volt már az apám, huszonegy éves. Három évig volt kint a fronton. Befogta a lovakat és Pusztamérgesen keresztül vitte őket Öttömösre. Pusztamérges, Öttömös, ez már Csongrád megye. Alkonyodott már, és Pusztamérgesen innen, körülbelül másfél kilométerre volt egy erdős rész, erdő volt az út két oldalán. Állt ott egy Mária-szobor. Szűz Máriának a szobra, nyolc-tíz éve lebontották. Ott voltak a románok. A tisztek aludtak a kocsiban, ahogy apám vitte őket, a románok rájuk kapták a fegyvert: föl a kezeket! Föladták a kezüket, a románok megkötözték őket és megfordították a kocsit, vissza Kiskunmajsa irányába, de aztán megálltak és behajtottak Meszes Ádámék tanyájába. Meszesék olyan hajlékonyak voltak. A vörösökhöz is, a románokhoz is, meg mindenhová. Behajtattak hozzájuk, süttettek tojást, rendeztek egy kis mulatságot. Iszogattak. Gondolom, csak azért álltak be oda, mert bejáratosak lehettek Meszesékhez. A lovak kifogva, édesapám az istállóban, egy román őr 83
