Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Nyikolaj Gumiljov: Eltévedt villamos, Emlékezet (versek, Baka István fordításai)
Nyikolaj Gumiljov Eltévedt villamos Bandukolva ismeretlen utcán, varjúkárogást hallottam én, s lanthúr pengett, mennydörgés csapott villamos rohant-röpült felém. Hágcsójára hogy pattantam én fel, oly titok, mit föl se foghatok, tüzes ösvényt hasított a légben, fényes délben is nyomot hagyott. Tán eltévedt, száguldván sötétlön, szakadékba csalta az idő. . . Állítsa meg a szerelvényt rögtön, állítsa meg, kocsivezető! Késő. Már a fal mögé kerültünk, átvágtuk a pálmaligetet, három hídon végigdübörögtünk, Néva, Szajna és Nílus felett. És elvillant mellettünk az ablak, hol fürkésző tekintettel áll egy vén koldus — éppen az, ki meghalt Bejrútban, egy esztendeje már. Hol vagyok? A szívem döbbenése kopog izgatott feleletet: pályaudvaron, ahol a Lélek Indiájába válthatsz jegyet. Cégtábla . . . betűi vérben ázva hirdetik — zöld alapon —, e cég árusítja káposzták gyanánt a halottak lenyisszantott fejét. Vörös ingben, tőgyformájú arccal, nékem is bakó vévé fejem, ott hevert a többi közt, lerakva, vériszamós ládafeneken.
