Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Tódor János: sorok thomas bernhardnak, Csáth Géza húszmillió éve, Besúgó-játék, A nyomkereső, Hamlet (versek)
Besúgó-játék Ártatlan besúgókkal veszem körül magam. Lapoznak bennem, mert nem vagyok nekik nyitott könyv. Töredelmesen bevallatnak: súgnak rólam nekem; böfög belőlük a jóindulat. Egyszemélyben vagyok főnökük, spiclijük és áldozatuk. Fölfalnának, ha hagynám. Ám, mivel még szükségem lehet magamra, az anarchiát elkerülendő, odasúgom nekik: Uraim, Önök már megint nem figyeltek eléggé, térdig járok tévedéseikben. Nem, továbbra sem én vagyok az, az a vonat már régen elment. . . A nyomkereső Takács Imrének, Fehérvárra Szívében a pillanat romló kése, Rozsdás feszület szemébe’ Ráncok árkaiban a naponkint megkóstolt halál, Elherdált tegnapok roncs-telepein guberál. Légszomját borok forrásvizéből oltja. Magába mentett evező; Hiányról való tudása: örök vadászmező. Uccákon viseltes ösztönökben, rebellis pogányként, mint a véres kardot, hordozva körbe-körbe az emberéhes ént. 21
