Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Filip Tamás: Hűvösödik, Bélyegek, késő már meggémberedett a kezem (versek)
Filip Tamás Hűvösödik Hűvösödik. Eső-szálak rajzolódnak a képbe, s fülelni kezd a némák közé csüggesztett mikrofon. Lehallgatja a gyönge levelekről csörgő neszeket. Villámok etetik a földet. Vágtatva jő a szél, s még az utak nevét is elragadja. Most telik le a huszonhatezer év, most cserél egymással helyet az észak és a dél! Mintha már jártam volna itt — s a porviharban nem hittem volna akkor: jövök még ide — sárszobornak, dülöngő esőbe. Bélyegek Az egyik bélyegen (15 fillér + 2 fillér hadisegély) egy katona szuronyt szegez s rohamra indul. Egy másik bélyegen a térdére rogy, és lihegve a puskájára támaszkodik, hogy végképp föl ne bukjon. A harmadikon (1 dinár + 25 za invalide) már a harctér sarában hever, s egy lány itatja korsajából. A negyediken és ötödiken csupa hajnali fény árad el, és magvető nő az egyiken, és magvető férfi a másikon. Kardja a földbe szúrva — és látni nem lehet, csak tudni, hogy a barázdák közül is vér szivárog és megfekeiül a hazug Nap sugaraitól.
