Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 8. szám - Csajka Gábor Cyprián: Wahlheim = egyenlő, Visszajátszás, (versek)

Csajka Gábor Cyprian

Wahlheim = egyenlő

(moslék egy köz- s magánéleti cukrászdából)

amit utálok, de máris javítom, ami gyöngít már a papírról visszalátnom, Szentendre, öreganyám, te, te van-semmi ágy, a semmi ágya, na és ha ága, akkor meg én keskenyszem hozzá, hozzád, hisz’ néha aludni kell. . .

s hogy „mit nyel

ilyenkor a világ?” Akit én. A Szerelemkígyót rágjuk, esszük egymás felé; ezt, persze, minden közbenső félelem kitalálja, eggyé nyeldekelni kétfelől, két szájára nyílott test felöl a tömeghalált, a hátamra tapadt kisfiámig

evődni: lenni: száraz, könnyű fa, alatta reménytelenül nehéz iszap. De nincs reGénytelenség abbahagyni; bele a kocsonyás rémreMénybe! Mert végül mégis, nem bírva már, vagy épp vígan rohadva, én indulok el, és egyszerre összeestek, ti, TI! Sej, döngetek a hézagságtörésemben, zúzni a gyűrűs „altestfogság” vénjét; ó, a Vénség, az okádja a szót, hogy nem győzöm visszagolyózni a saját valagába, csak mert semmi kifogásom van, van, van az üres beleimben ... Szárnyaim! Lélek a levegő, s micsoda idióta-szép a mozdulása, nicsak, az összes árva lárvám ostyát fal, de már ég minden lámpa, s megint csak fal a fehér.