Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1. szám - Katona Imre: „Aki utoljára megy ki, oltsa el a villanyt...” (Közéleti vicceink 1987-ben)

buta diákokról vagy rátótiakhoz hasonló falusiakról szólt, és szerte Európában népszerűek. Legfeljebb a szójátékokról lehet gyanítani, hogy hazai „lelemények”; de ez már eltérít témánktól:

— Miért fütyül a rendőr az erdőben?

— Nehogy kivágják. (1987. jún. 20.)

A viccelődök még sok más témával is foglalkoznak, ezeket terjedelmi okokból sem tudjuk itt bemutatni; közülük érthető fontosságot kapott az AIDS-ről szóló viccek csoportja (5 változat); néha még ezek is politikai töltésűek:

— Mi a különbség az amerikai és a szovjet AIDS között?

— Az amerikai gyógyíthatatlan, a szovjet legyőzhetetlen.

(1987. máj. 7. és jún. 18.)

Az említett kifelé fordulás 1987-ben meglepő arányokat — aránytalanságokat mutat; így a képzeletet legjobban foglalkoztatja a Szovjetunió (31 adat), utána Románia (18) következik, s végül Nyugat (13); Kína, Kuba és Lengyelország viszont csak 1-1 viccel szerepel. E „külösős” viccek nem feltétlenül gazdaságiak vagy politikaiak, így a szovjet vonatkozá- súakon belül korántsem az oly sokat emlegetett peresztrojka vagy a glasznoszty van az első helyen, hanem az alkoholtilalom (8 adat), továbbá Rust Vörös téri leszállása (8) és Csernobil utórezgései (3); e vicctípusok kapcsolódhatnak is egymáshoz. Néhány példa:

1. Szibéria, építkezés csikorgó hidegben. A lenti állványról egy munkás vodkásüveget nyújt fel társának:

— Húzd meg, komám! Fűtsünk egy kicsit!

— Nem félsz hogy ezért elvisznek?

— Innen? Hová? (1987. márc. 7.)

2. Megvannak a csernobili „tettesek”. Parancsra robbantották fel, mert azt hitték, titkos pálinkafőző. (1987. máj. 21.)

2. Az egyik kint tartózkodó űrhajós ámulva nézi a seprőnyélen elsuhanó vénasszonyt:

— Mégiscsak van boszorkány!

— Ugyan! Takarítónő voltam Csemobilban. (1987. máj.

16.)

3. — Milyen üzenettel repült Mathias Rust Moszkvába?

— Kohl ezt írta Gorbacsovnak: „Szállunk rendelkezésére.”

(1987. jún. 6.)

4. — Mi Mathias Rust magyar neve?

— Légtörő Mátyás. (1987. szept. 18.)

A kifelé tekintő viccek tanúsága szerint a román vezetés és a belső viszonyok huzamos ideje élénken foglalkoztatják közvéleményünket; a gúny minden lehetséges fegyverét felhasználják, és érthető keménységgel fogalmaznak. Ha a hivatalos, óvatoskodó diplomáciai körmondatainkra gondolunk, a viccek hangneme épp ellenkező: annyira éles, hogy külön gond a publikálhatók kiválogatása:

1. — Hány román fér be egy Dacia-kocsiba?

— Tégy be egy füstölt sonkát, majd meglátod! (1987. dec.

30.)

2. — Mi lesz Bukarest új neve?

— Tschauscwitz. (1987. okt. 25.)

Manapság más szocialista országokkal alig-alig törődnek, a Nyugat került előtérbe; az egyes felekezetek, ill. etnikumok közül pedig a zsidók és a cigányok. (6 esetben), ezek a vicctípusok is inkább általános kérdéseket fogalmaznak meg:

1. Kohn bácsi bemegy a Pártközpontba és kérdi:

— Tessék mondani, ez már szocializmus, vagy lesz még rosszabb is? (1987. dec. 31.)

64