Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Zelei Miklós: Külföldi magyarokról, nyelvről, irodalomról (Egy délelőtt Szegeden, Ilia Mihálynál)

hogy hol írják. Paul Urbányi igen népszerű spanyol nyelvű argentínai író, aki Buenos Airesben több kötetet kiadott. Ez a Paul Urbányi magyar öntudatú és identitású, de spanyol nyelven ír argentin irodalmat, jelenleg, a juntákkal való összeütközései miatt Ottawában él és spanyolt tanít az ottani egyetemen. Kétségtelen, hogy ő argentin író. De Cs. Szabó nem volt magyar nyelvű angol író. Ahogy Szilágyi Domokos se magyar nyelvű román költő. Bár más megítélés alá esik az emigrációs irodalom és a szomszéd országbeli. Mert az utóbbi a történeti, területi kontinuitás eredményeként, illetve a kontinuitás megszakadásának következtében jött létre, de magyar etnikum körében. A diaszpórairodalom magyar, csak más-más országokban. Alkalmasint még a színezés sem olyan jelentős. A Chicagóban megjelenő Szivárvány és a müncheni Új Látóhatár közt nem látszik a megjelenés helyének különbözősége. Minőségi igen. A dél-amerikai magyar kultúrát erősen színezi a sumér rokonság kérdése, s egy sereg más mozzanat, ami az Államokban és az Európában élő szórvány magyarok közt nincs meg. Nyugaton gyakran találkozunk az írói beolvadással, valószínűleg azért nem tartjuk szívesen nyilván, mert nem örülünk neki. De Mikes György attól nem lett angol író, hogy angolul is írt könyvet. Lorand Gáspár Marosvásárhelyről ment Párizsba, orvosi egyetemet végzett. Jelenleg Tuniszban kórházi főorvos. Nagyon jelentős francia költőként tartják számon. Nem hiszem, hogy román költő vált volna belőle, ha Marosvásárhelyen marad. A szomszédos országok uralkodó nemzeteinek kultúrájába való írói beolvadásra kevés példa van. Szakemberekről tudunk, akik az államnyelveken betagolódnak a szomszéd országok anyanemzeteinek kultúrájába. A nevek nem árulkodnak. Az nem jelent semmit, ha valakit Kovácsijuknak, Kovacseknek vagy Veresnek hívnak. Nehéz kérdés. Majdnem azt kell válaszolnom rá, hogy ideje lenne gondolkodni e fogalom kimunkálásán. Nem azért, hogy valakit kirekesszünk vagy újra bevegyünk, hanem hogy tudjuk. Nehéz a kérdésre felelni. Inkább ezzel a meditációval feleltem. Újabban finomítottuk a diaszpóra-irodalmat. Például a különböző emigrációs rétegek szerint teszünk különbséget. Egészen különleges jelenség az 56-osok nemzedéke. Fiatalon mentek el, beépültek a kinti kultúrákba, egyetemi tanárok, üzletemberek lettek, de megtartották a magyar kultúra iránti érdeklődésüket. Vannak köztük jó írók, költők.

— Mórái Sándor nem amerikai irodalom, ugye?

— Nem, ez biztos. Még annyira sem élt benne a kinti kultúrában, mint mondjuk Határ Győző. Márai számára a magyar irodalom volt a létező ország, bárhol élt is. A hazai olvasók nem sokat tudnak arról, hogy hol élt Márai. Az az igazság, hogy nem használjuk ki igazán a nyugati magyar irodalmat sem. A hazai könyvkiadás még nem tett érte valami sokat. Leszámítva az antológiákat, néhány gyűjteményes kötetet, egy-egy könyvet, amit a Magvető kiadott, nemigen tudunk mit felmutatni. Ha a kinti magyar kiadók fölajánlották meglévő példányaikat, akkor se igyekeztünk kinyújtani a kezünket. Orbán Balázs nagy opuszát, A Székelyföld leírását se vettük át Illyés Elemértől, hanem kiadtuk mi is. Pedig az Illyés Eleméré jobb. És nem hiszem, hogy olyan sokba került volna. Illyés Elemérnek van pénze. Nem a magyarországi könyveladásból akart volna meggazdagodni. Ő nemcsak az eredetit adta ki, hanem Orbán Balázs utólagos pótlásait is. Ezért jobb a mienknél. A Püski-kiadványok is csak nagyon rövid ideje kaphatók nálunk. Lehet, hogy kuriozitásnak számítanak, és ezért nem jönnek haza Buenos Airesből a Theész János által működtetett Transylvania Kiadó könyvei. Holott jobb lenne, ha itthon is elérhetőek lennének, s reflektálna rájuk a történettudomány. Közismert, hogy Határ Győző minden könyvét magánkiadásban adja ki. Ő csinálja a könyveit. Lehet, hogy ezért sokba kerülnének, de lenne, aki megvásárolná. Úgy tudom, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat megvette a Griff Kiadó könyveit, néha látok belőlük a boltokban. De még mindig él a megszokás, hogy ilyesmit inkább ne. És nincs rendben a szomszéd országok magyar irodalmának hazai kiadása sem. A divatosakat, a közismerteket kiadják. A többi gyakran a személyes nexusokon múlik csupán. A magyarországi kiadások nem érzékeltetik a külföldi magyar irodalmak irányzatait. Nem kellene tekintettel lenni arra, hogy valaki még csak első kötetes. A hetvenes évek közepén mindenki tudta Bretter György tanítványairól, hogy ragyogóból