Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1. szám - Katona Imre: „Aki utoljára megy ki, oltsa el a villanyt...” (Közéleti vicceink 1987-ben)

Katona Imre „Aki utoljára megy ki, oltsa el a villanyt!...” Közéleti vicceink 1987-ben V—^zokásos késéssel utóbb nálunk is a viccek felé fordult a kutatók figyelme. A néhány évtizedes időkiesés esetünkben azért is feltűnő, mert Magyarország köztudottan a viccek hazája, és az efféle szellemi tevékenység soha egy percre sem szünetelt. A felélénkült érdeklődés azonban mindmáig kissé egyoldalú, az ún. kényes (szexuális, politikai) témákat lehetőleg elkerülik, s a megjelent gyűjtemények zöme is pusztán szórakoztató jellegű. Mivel a viccek voltaképpeni célja a nevettetés, ebben nincs is semmi kivetnivaló. Ha azonban nagyobb időközök megközelítőleg teljes viccrepertoárját tekintjük, a sokak által sokféleképpen vizsgált komikumon túl tanulságos törvényszerűségek is megállapíthatók. A társadalmi szempontú vizsgálódás legígéretesebb a közéleti (gazdasági-kulturális- politikai) viccek esetében. Amily szabadon szállnak ezek ezek szájról szájra, oly tartózko­dók velük szemben a humoristák és főként a szakemberek. E félelem érthető, ha nem is (mindig) helyeselhető, hiszen épp ez a vicctípus a legkíméletlenebb, sokféle érzékenységet érint. E szempontból az 1987-es vicctermés sem kivétel, többszörös mérlegelés után is legfeljebb feléről merném állítani, hogy elbírja a nyomdafestéket. (A vizsgálatba azért természetesen mindegyik bevonható.) Megkésettségünk ellenére is a közéleti viccekkel való foglalkozásnak a szocialista tábo­ron belüli elsősége a magyar kutatókat illeti. A Forrás is az elsők között (1977. dec. 45 —61.) nyitott, tehát itt a helye és az ideje is egy újabb beszámolónak. Alább a megközelítőleg teljes 1987. évi vicctermést tesszük társadalomtudományi mér­legre, de nem kiszakítva, hanem a régóta tartó folyamatos „vicctermelés” menetében vizsgáljuk. Ezt a korábbi gyűjtések teszik lehetővé: az első évtizedben még csak alkalom­szerűen, 1954 nyarától azonban rendszeresen gyűjtöm a politikai vicceket. 1987. év végéig 5054 változat került feljegyzésre, ezek hozzávetőlegesen 1200-1500 típusra vezethetők vissza. A jobb megértés kedvéért néhány szót kell ejtenem a gyűjtés módszeréről. Gyűjtési elv és gyakorlat Kezdettől fogva csak közéleti viccet gyűjtök, a sokféle (szex, anyós, gyerekszáj, abszurd stb.) magánéleti közül csak azt, amelyik politikai töltést kap. így magam is beleestem az imént kárhoztatott egyoldalúságba, de mentségemül szolgálhat, hogy az ártatlanabb magá­néleti viccekkel többen foglalkoznak, nagyobb a nyilvánosságuk is, és maguk a közéleti viccek is épp elég munkát adnak. (Ne feledjük, hogy manapság szex és politikai viccek a legkedveltebbek!) Az élet, a valóság azonban nehezen tűri a különféle sorompókat, így a magán- és a közéleti viccek között sem mindig éles a határ, a gépkocsi-tulajdonosok „jóvoltából” pl. 59

Next

/
Thumbnails
Contents