Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Balázs Attila: Capriccio cuniculus (elbeszélés)
amennyire csak tükrözhet. Lobog a füle. Ijedt nyúlbogyók rövid sorozatai. Néma csend. Hová, hová? Tényleg: hová? A mai valós történet szerint — Ajtóssy Dürer Albrecht halála után 460 évvel — egy Gyulának nevezett nyúl a saját hatalmas megrökönyödésére: a gravitáció diktálta gyorsulással zuhan fejest — az érzékelés kapuján át hófehér szőrzettel — komputer helyett — egy udvari budi mélyére — nem is gyűrött papírlapon pilinkélve. Mi lesz belőle? Gyulai kolbász? Ave Caesar vavan. Azaz: tévedésből nyitva van, Julius pedig zuhan. (Egy kis kitérőként: a külföldiek tévesen szokták a magyar Gyula helyett a Júliust használni. Például Julius vagy Jules Illyés. Vagy fordítva: Verne Gyula a Jules Verne helyett. Vagy Juhász Gyula Illyés Gyula helyett:) Milyen volt fehérsége, nem tudom már . . . Csak azt tudom, hogy a Gyula ősi bolgár-török eredetű főméltóság neve, s eredetileg annyit jelent: fáklya. A fáklya tehát lefelé robog a budi mélyére: „ragyogjon életed gyönyörű virága”! Ha Julius lefelé, egy másik — dürerietlen — dimenzió nagy vermébe . .. Hol állapodsz meg, kedves Julius? AVE? Valamelyik vérbeli festő lenn kifeszített tűzoltó-vásznán, bambult piros szemeddel. Káposzta nuku. Senki sem tudja pontosan, mi suhanhat át ilyenkor egy Gyulának nevezett nyúl agyán, aki csupán azért Gyuszi, mert egyébként Nyuszi. Ajtóssy Dürer Albrecht Öcsi halála után 460 évvel egy Gyulának nevezett nyúl egy régen használt kertvégi budi csapóajtajának áldozatává lett. Talán a világ erővonalai sűrűsödtek össze látszólag erős pókfonattá a sejtelmes, vonzó, nagy lyuk felett. Fehér plusz fekete. Beszakad. Ki tudná kellőképp megragadni gyorsuló esésének belső monológját? Mondjuk, filmileg. Balázs Gyula — egy közönséges hétköznapi éjszakán, szabadsága mámorában — belelépett a semmibe: eltűnt egy kerti budi kerek résén át. Ez igaz történet, igazi szereplőkkel. Gyula beleesett. Egy másik világba? És hogy eshetett ez meg? Es mit csinált Gyula abban a másik világban? És egyáltalában hogy lépett bele? És az a világ tényleg — másvilág? Nos, Balázs Gyula — most félre azzal, hogy e sorok lejegyzőjének egyik szegény, megboldogult nagy-nagybátyját is így hívták! — Balázs Gyula átlépte az érzékelés kapuját. (Mellesleg: a másik nagy-nagybácsi Balázs Béla volt, s remek kerítésszaggató pálinkákat tudott főzni. Balázs Béla is átlépte már az érzékelés kapuját . . .) Emberfeletti kíváncsiságból a nyúl egy furcsa világban találta magát — talán az időt sürgető Lewis Caroll nyomában. Egy kis rés volt a vízszintes kerítésen. Hány óra van? Kár részletezni. Úgyse tudjuk meg pontosan soha. Mintegy három méter mélyen Gyula akkor is kitartóan Gyulamód viselkedett, fürgén körbefutva új 56
