Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Tornai József: Szúrós, bogáncsos kóró, A szarvasagancsos mindenség, Légy nyíl, Isten vermei, Azt hittem, a nők mindig az… (versek)
Tornai József Szúrós, bogáncsos kóró, Idők első csirájából együtt hajt ki benne a szabadság-, a férges hatalom- és birtoklási vágy: csillagok fényesíthetik az arcát, hogy tudná virággá bontani magát? Csak egy szúrós, bogáncsos kóró bólogat itt makacsul, csalódva, félve, szórja kékeslila, titkosértelmű magvait isten és a föld gyönyörébe. A szarvasagancsos mindenség Az új lény, kit magam helyett itt találok, öreg és hétköznapi, megfosztva minden régi dicsfényétől: Ikarusz, kiről leolvadt a szent viasz, mely a napba röpíthette volna. Vergődik lent a földön, fal és ajtó kettős csapdájában: látja az erdőt, de a fák között már nem jön feléje a szarvasagancsos mindenség, a testvér idegen. Légy nyíl Légy nyíl, feszülő húrról elpendülö vessző: ami felé sem suhanhatsz, nincs olyan cél, amibe obszidián-fejeddel nem hasíthatsz, nincs olyan álom.
